Szülinapozás

Már megint csak egy futó, gyors beszámoló. Most képeket sem tudok feltenni, mert akkor szörnyen hosszas lenne. Valahogy nem jut időm mindenre. És szégyenszemre ez a napló az, amelyik inkább kárát látja, pedig ezt nem lenne szabad hanyagolnom. De a másik meg, úgymond, pénzt hoz a házhoz (nem közvetlenül, hanem tudjátok hogy), és az is egy éppen elég fontos elem. Mármint a pénz.:( Annyi gondolat kavarog bennem mindig. Történik valami, csak egy kis apróság - mint pl. ma este, amikor Boró eltört egy kis salátás tálat a készletemből - és már rögtön egy bejegyzésnyi mondat tolul a fejembe. De ha éppen akkor nem tudom leírni - és akkor éppen nem tudtam, mert vacsorához készülődtünk, majd jött a fektetési "tortúra" - már elszállnak a gondolatok, már nincs többé ihlet. És így múlnak el fontos és kevésbé fontos események, apróságok, és én nem írok róluk. Mostanában megintcsak túlsúlyban vannak a tudósítások: itt voltunk, ott voltunk, ezt csináltuk, ez jött hozzánk, stb. És nekem annyira hiányzik az önkifejezésnek ezen módja! Nem tudom, hogyan változtathatnék, hogyan oszthatnám be jobban az időmet, hogy azért ide is rendszeresen tudjak írni és ne csak lóhalálában.

Szóval, a szülinapnál tartottam. A szokásos volt. Szerencsére itt volt mindenki, hiány nélkül, a családból. Zöldséges tésztasalátát és brokkolis hústekercset készítettem, sütöttem egy napraforgó-kalácsot és Krisztának a várva-várt, már ősidőktől fogva megrendelt béka-tortát. Csalódott volt a kisasszony, amikor meglátta, mert: "de hol van neki a pocaka?" (nem elírás, így mondta:)) - egész békát várt a kincsem. :) Aztán a gyertyaelfújással, beleharapással megvigasztalódott.
Megkapta a megígért nagy babát (Aniéktól), ami csak az övé, amin nem kell osztoznia Boróval (:P illúzió, de érdekes módon a kezdeti sírások után Boró is már mondja, hogy nem enyém, Tittáé) pedig, amilyen jószívű, úgyis odaadja a kicsinek is. És puzzle-t is kapott, szintén Aniéktól. Saját maga választhatta ki, kettőt kapott: egy Hamupipőkéset, amit az este háromnegyedig ki is raktunk együtt, és egy Jancsi és Juliskásat. No, ezen már Boró is gyakorol, mert ez csak egy 24 darabos.
Egy másik ajándéka a bicikli lesz, de azt ezután fogjuk neki megvenni.

Én is kaptam ajándékot: a pénz mellett két igazi meglepetéssel örvendeztettek meg: elkerekedett a szemem, amikor láttam begördülni Édesapám autóját és azt, hogy Ani valami színeset tart a kezében: egy gyönyörűszép, kosár formájú torta volt. Sajnos, a füle eltört még otthon (aztán hirtelen sütött egy másikat) és az oldaláról a kosárfonás kezdett lemállni, ezért Ani sírva jött be az ajtón, de nekem így is a leggyönyörűbb torta volt, amit életemben kaptam. A másik meglepetés később "jött meg". Valaki nagyon csengetett. Sokszor, sokat és hosszan. Senki sem ment ajtót nyitni, rám vártak. Ekkor és ezért lett gyanús. Ha csak egyszerűen csenget, nem tűnt volna fel. Kinéztem a kis lyukon és láttam valakit elszaladni. :) De amikor kinyitottam az ajtót, már meg is láttam, mi várt a lábtörlőn. Egy hatalmas virágcsokor. Istvántól. 30 szál színes szegfűből volt. És GYÖNYÖRŰ volt. Sírva is fakadtam, mert tényleg nem számítottam rá. Végül kiderült, hogy együtt eszelték ki a dolgokat, és senki egy szót sem szólt!

Szép napunk volt tegnap is!:)