...

Írni kellene. Lenne is mit. Minden nap történik valami apróság, valami bosszúság, mindig van valami, amiért örüljünk, nevessünk vagy sírjunk, mérgelődjünk, állandóan tanulnak a lányok valami újat, amivel elámítanak, bosszantanak, vagy akár elvarázsolnak. És a napló mégsem tükrözi. Most telejsen háttérbe szorult, de remélem, nem lesz mindig így.
Kenhetem a dolgot a sok munkámra is, ami részben valóban "hibás" emiatt, de inkább a rossz időbeosztásomat okolom. Valahogy mindig sikerül úgy beosztani (vagy inkább nem beosztani?) az időmet, hogy a dolgok nagyja rögtön határidő előttre marad. Pedig előre is szoktam dolgozni, de hiába, még sosem sikerült kényelmesen időben elkészülni. Elkészülök mindig, de kényelmesen korántsem. :P Mindegy, most megragadom az alkalmat és írok néhány sort a jelenlegi mindennapjainkról.

A lányok oviznak. Kőbe kell vésnem, hogy nyoma maradjon: Boróka már harmadik hete, hogy megszakítás nélkül oviba jár. Bár remélem, hogy mostantól már így lesz legtöbbet. Múlt héten volt szülői bizottsági ülés, ahol megtudtuk, hogy egyedül júliusban lesz zárva az óvoda, azalatt pedig elkezdik a további épületbővítési munkálatokat, illetve olyasmikat csinálnak majd, amiket nem lehet, ha az épületben tanítás zajlik. Egyelőre nem tudom, mi lesz a nyáron, elképzelésem szerint csak akkor mennek majd a lányok, amikor nagyon muszáj lesz.
Minden anp tanulnak valamit, minden nap valami új dalocskával, versikével (esetleg csak részletével) jönnek haza. Most intenzíven készülnek az anyák napi ünnepségre, ami- értesüléseim szerint - az évzáró ünnepség is lesz, bár ezt ma fogjuk megtudni, a szülői értekezleten.

Kriszta megtanult számolni. No nem úgy, mert eddig is tudott, de most már rendesen megszámol valamit, ha megkérem rá. Eddig próbáltam egyszer-kétszer, de láttam, hogy nem megy és nem erőltettem. Vagy számolt és valamiből három volt, de ő ötöt vagy nyolcat mondott. Valamelyik este viszont megkértem, hogy tegyen tányérokat a vacsorához. Kirakott négyet, mondván, hogy hát ennyi kell, mert ennyien vagyunk! Próbáltam elbizonytalanítani, de nem sikerült: még egyszer megszámolta és határozottan közölte hogy ennyi van, mert ennyi kell. :) Azóta állandóan és mindig számol. Még a vizet vagy a sarat is megszámolja. :)

Ez pedig azt vonja maga után, hogy Boró is számol. Mindenben utánozza nővérkéjét, nem akar semmiben sem elmaradni mögötte. Ami, persze, néhányszor kudarcélményhez vezeti, de nem olyan fából faragták őt, hogy egykönnyen feladja. Mindent beszél, bár némely hangot még mindig nem ejt tisztán, s emiatt ritkán értik meg az idegenek. pedig nekünk annyira nyilvánvaló minden! Sőt, talán Kriszta az, aki a legjobban érti.
Nagyon függ Krisztától az oviban is. Amikor a verseny volt és Kriszta egész délelőtt nem volt ott, állandan afelől érdeklődött, hogy hol van. Pedig állítólag nem szoktak együtt játszani, de úgy látszik, hogy a tudat, hogy van ott valakije, sokkal fontosabb, mint az állandó kontaktus.

Itthon most már hatalmasakat tudnak játszani kettesben, Boróka is szinte mindig partner a mókában - jóban-rosszban egyaránt. Ezt az óvoda számlájára teszem, hiába, ott meg kellett tanulni osztozni a dolgokon, részt venni a tevékenységekben. Már építenek együtt, babáznak, táncolnak, stb. ami nem igazán volt jellemző mielőtt Boró oviba kezdett volna járni.

És végül rólunk, "nagyokról" egy kicsit.
Istvánéknak elkezdődött az esküvőszezon, amit, tulajdonképpen, már alig vártunk. Hál'istennek, rengeteg a zenélnivalójuk idén, ami persze, hogy jó, de azt is jelenti, hogy május végétől szeptember közepéig egyetlenegy szabad hétvégéjük van, valamikor júliusban, amikor - remélem - el tudunk menni valahová kettesben max. 2 napra, mint tavaly. A hegedűsükkel megint problémáik voltak (annak mindig van valami baja), azon is voltak, hogy keresnek másikat, de végül, úgy látszik, mégis megjött az esze és marad. Mindenesetre, kicsit rossz lett volna, hogyha most, szezon elkezdődése után kellett volna összeszokjanak egy új valakivel.

Én, ugyanúgy: munka nélkül, "iskolában". Ma voltam kurzuson, de múlthét kedd óta nem voltam. Pénteken volt állásbörze. Annyit ért, hogy nyugodtan tanulmányt írhatnék arról, hogy hogyan váljunk állattá pillanatok alatt. Kb. 4 órába telt, mire végre én is bejutottam, addig viszont agyontapostak, amőbává alakítottak, gyomorba vágtak (persze, nem akarattal), hogy azt hittem, menten lehányom a körülöttem levőket, a táskám elszakadt és még sorolhatnám. Természtesen, munkát nem kaptam. Dehát ezt előre tudtam, csak kötelező volt megjelenni. Annyi értelme azért mégiscsak volt, emrt találkoztam a nőcivel a munkaügytől, megint elmondtam a bajomata kurzussal és akkor már kategórikusan kijelentette, hoyg miután lejár a számítógépkezelői tanolyam, átiratkozhatok. Mondjuk, hiszem, ha látom.

Úgyhogy, így. Most pedig folytatom a receptek szerkesztését, mert 30-a a határidő és "jópárat" (20 étel recepttel, fotóval) össze kell szednem addigra. Hogy mire? Ez meglepetés!:)