2015. június 27., szombat

Kriszta és az iskola

Merthogy igazából ez lett volna az előző bejegyzés... :) És ez főleg Krisztáról fog szólni. No meg az ő iskolásságáról.

Az elmúlt három évben - nem tudom, miért - de valahogy nem jött belülről, hogy írjak Kriszta iskolai tevékenységéről, teljesítményéről, s úgy egyáltalán az iskoláról. Most viszont, úgy jött. És annak ellenére, hogy a legtöbb fórumon arról zajlik a vita és hangzanak el az okosságok, hogy miért hülyeség büszkélkedni a gyerek bizonyítványával, én most megteszem. Nem kimondottan a bizonyítványával (milyen furcsa nekem ez a szó ebben az értelemben, mi nem így használjuk, azaz egyszerűen csak az ellenőrzőjéről beszélünk, ha év végi általánosról van szó...), hanem úgy általában magával a leányommal. :)

Kriszta egy külön kis világ, és néha büszkén, máskor meg kissé félve merem bevallani, hogy mintha én köszöntem volna vissza majd' 30 év után az ő személyében. Alkatra, külsőre nem hozzám üt, kimondottan István famíliájának vonásai a jellemzőek rá, de belülről.... Főleg hozzám. És néha annyira jó, máskor meg szinte fáj ezt tapasztalni, főleg, mert tudom: emiatt vagy amiatt felnőttkorban ez vagy az lesz a problémája... De - mégha közhely is - ez van, és úgy fogadom el őt (őket), amilyen(ek), max. megpróbálom rávezetni arra, hogy bizonyos dolgokat másképp is lehet. Hogy például nem kell ábrándozni a matek házi fölött, jobb, ha egy-kettőre odateszi az eszét, és végez vele; vagy ne legyen érdekesebb a tíz oldallal odébb következő lecke, mint az, amit éppen tanulnak; hogy nem kell a töltőtollat minden házi feladatnál megbabrálni, vagy ne kalandozzon az esze ki tudja melyik szerelme felé... ;) :) És még sorolhatnám, ezek csak kapásból jutottak eszembe.

És mindezek ellenére Kriszta egy nagyon lelkiismeretes, szorgalmas kislány, akinek "mellesleg" - székelyesen mondva - vág az esze, mint a beretva! Nem, nem egy matekzseni - na persze, hogy ebben is rám ütött - de megvan a magához való józan "paraszti" esze, és kitűnően boldogul (még) a jelenlegi feladatokkal. A szorzótáblát, igaz, megszenvedtük - szegény olyan ügyesen ki tudta számolni az eredményeket, mindent értett, le tudta vezetni, el tudta magyarázni - csak épp a bemagolás nem ment neki. Mondhatnánk, s akkor mi? De azért nem épp úgy van... (Ez az iskolai rendszer, mást nem adnak, ebben kell helyt állni. Sok minden változott az utóbbi időkben, de sok évtizedes berögzültségeket nem lehet egyik napról a másikra változó reformokkal sipp-supp kiiktatni.) Az osztótábla végül már gyerekjáték volt... S a magam részéről ennyi matek bőven elég lesz majd neki, esetleg még némi geometriára is szüksége lesz az életben való boldoguláshoz, de ha ebben is rám üt, azt már szeretni és érteni fogja. ;)

Ellenben már most meglátszik rajta, hogy a nyelvek területén viszont zseni. Persze, ezt a szót a kellő szülői elfogultságnak is lehet tulajdonítani, de őszintén, biztos ritka azon erdélyi magyar gyerekek száma, akik kevesebb, mint 3 év alatt megtanulnak románul úgy, hogy iskola előtt csupán 4-5 kifejezést ha tudtak. És a megtanulás nem azt jelenti ebben az esetben, hogy éppen elmakog egy-két mondatot, hanem egyszerű hétköznapi társalgást tud folytatni bárkivel, hétköznapi témákról. És úgy, hogy 95%-ban helyesen használ nemeket, egyes és többes számot, módokat, igeidőket stb. És mindennek tetejébe abszolút eredeti kiejtéssel, mindenféle magyar "íz" nélkül a beszédében.

A német is nemkülönben jól megy. Természetesen, más szinten van, mint románból, hiszen csak 2 éve tanulja, más módszerekkel is, de ameddig eljutottak, azt nagyon jól elsajátította. És ami a legfontosabb, szereti. Én továbbra is bosszankodom miatta, mert amíg a némettel töltik az időt, tanulhatnák az angolt, aminek legalább hasznát vennék az életben. Egyedül ez vigasztal, és hogy jól megy neki, mert ha döcögősen menne, és emiatt szenvedne a gyerekem, hát nem biztos, hogy annyiban hagynám a dolgot főleg, hogy kíváncsi lennék, hány szülő kérte a beiratkozáskor a német nyelvet... Hogy a kiejtése még nem teljesen németes, gondolom, nem baj, kérdés, csak az, hoyg a tanárnőjük vajon mennyire eredetien beszél, hogy úgy tanulják majd ők is meg...

Angolt az oviban tanult, most még semmi köze sincs hozzá (talán majd ötödiktől), csupán azért említem, mert ettől függetlenül nagyon jól felismeri a nyelvet: mind szóban, mind pedig írásban.

Nagyon sokat olvas, magyarán: falja a könyveket, és mondhatni mindenevő: ugyanúgy szereti a magyar népmeséket is, mint a gyermekregényeket, nagyon változatos kategóriákat olvasott-olvas. Most éppen az Egri csillagokat, ami igaz, hoyg ajánlott háziolvasmány, de megbabonázta, nagyon szereti. (Gondolhatnátok, hogy ebben is rám üt, mármint az olvasásban valóban, de az Egri csillagok az a regény, amit mai napig nem olvastam el, mert nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam 20-30 oldalnál tovább jutni. Mondtam, meg kellene próbálnommost... Hátha...)
Olvasási mániája kihat a helyesírására is, zsigerből vágja a helyes szóalakokat, mondhatni mániákus helyesíró, mert mindenki írásában felfedezi a helyesírási hibákat (az oviban, a kolléganőim üzenőtáblára kitett szövegeben is állandóan kiszúrta őket, és jókat szórakozott rajtuk :P). Ennek köszönhetően saját akaratból vett részt a Fürkész helyesírási versenyen, ahol a megyei szakaszon harmadik helyzett lett, és amiért én irtózatosan büszke voltam rá. :) Most, évzárókor kapta meg a versenyre az ajándékát: 2 oklevelet, és egy regényt, melynek címe: Egy igazi barát, és naná, hogy lovakról szól. :)

Az már nem is igazán meglepő, gondolom, hogy mennyire szereti bújni a különféle enciklopédiákat, lexikonokat, ismeretterjesztő könyveket. Szeret olvasni az állatokról, országokról, hegyekről, vizekről, környezetvédelemről stb. és olyan és annyi információt tud, hogy néha csak pislogok, hát ezt honnan tudja. Csak amúgy szív mindent magába, mint egy szivacs.

Készségtantárgyakból is nagyon ügyes. Például az én szemeimmel nézve nagyon szépen rajzol. És persze, hogy nekem szép, s bár én nem tudok rajzolni, azért tudom, látom, hoyg neki van tehetsége hozzá: olyan dolgokat old meg rajzban lazán, egyszerűen, hogy én ha még egyszer megszületek, akkor sem tudnám megcsinálni.

Zenéből nem olyan "profi".SZépen énekel, szép és jó a hangja, de nagyon bizonytalan, ugráskor, sorváltáskor nem biztos, hogy a megfelelő hangot támadja meg, s így "elviszi" az egész dallamot. Azt lehetne hinni, hoyg minket - a két zenészt - mindez nagyon elkeseríti, de nem, egyáltalán. Nem lehet valaki egyformán jó mindenben!

Mozgásban is nagyon jó. Rengeteget fejlődött a mozgása, a testtartása, a stílusa azalatt, amíg balett-tornára járt, de áprilisban otthagytuk. Csak annyit mondok: megvolt rá az okunk...

Mit mondhatnék még róla? Talán azt, hogy nagyon szeretjük függetlenül attól, hogy melyik területen milyen teljesítményt nyújt. Nem mondom, hoyg nem örülök, mert jók az eredményei, és hogy ilyen ügyes, de számomra akkor is ő lenne a legügyesebb (és értelemszerűen, Boróka is), ha a fentieknek csupán a töredékét tudtam volna felsorolni, elmondani róla.

Csak azt remélem, hogy ez a bugyuta iskolai rendszer nem fogja kiölni belőle ezt a lelkesedést, ezt az információéhséget, ezt az intenzitást, amivel a tudás világába veti magát, és ereje, energiája kitart majd a végsőkig!

Szeretünk, kincsem! :)

Jutalmai

Ide nem kell kommentár :) 

A Fürkészre kapott oklevele

Kitűnő a Felfedező-Kenguru versenyen

"Diplomaosztó" :) 

Büszke, mosolygós, virágos...

A tanító nénivel
A jutalomkönyvei

3 megjegyzés:

zafiram írta...

Szívből gratulálok mindkét lányodhoz! A német miatt ne bosszankodj, én azt választottam a gyerekek számára, mert gimiben mindenképp kell még egy nyelv és az az angol lesz. Minden szakember állítja, hogy a német után angolt tanulni láblógatás. Én is így voltam vele. A némettel pedig Európán belül 3 országban tud mit kezdeni. Ez nem kevés. Szép nyarat nektek!

sedith írta...

Meli, köszönöm szépen! :) Én nem azért haragszom, mert idegen nyelvet tanul, hiszen, ahány nyelvet beszél, annyi ember, hanem azért, hogy ha angolt tanulnának, lenne bőven ideje mindent megtanulni. Helyesen. Én végül magán úton kellett, hoyg tanuljam, de hiába: bár elboldogulok, messze nem tudom helyesen a nyelvtant...
De mindegy, annyi nyugtat, hoyg jól megy neki, s szereti. Biztos vagyok benne, hogy majd az angollal is elboldogul. :)

Névtelen írta...


Szívből gratulálok a kiváló eredményekhez! Nagyon ügyes Kriszta! És Boróka is minden bizonnyal követi majd a jó példát.
Nagyon szép nyarat kívánok Nektek!
Ica