2015. június 20., szombat

Boróka és az iskola

Bár Kriszta már a harmadik iskolai évét is elvégezte, itt a blogon nem sokat írtam róla. Főként időhiány miatt, másrészt azért, mert ha valamit nincs alkalmam megírni melegében, frissiben, már elvesztődik a varázsa, időszerűsége, harmadrészt pedig nem vagyok az a típus, aki lépten-nyomon, fűnek-fának dicsekszik a gyerekei eredményeivel, ügyességével. Pedig igazából van, mivel dicsekednem, és lett volna már évek óta, hiszen mindkét lánykám kitűnően okos, ügyes, szép... és még sorolhatnám a jelzőket. :D
És mindkettő a maga módján okos és ügyes, mindkettő a maga ritmusában halad, és mindkettőt azért szeretem, amiért olyan, amilyen! :) Úgyhogy ez a bejegyzés és a következő róluk fog szólni. :)

Boróka
2012-ben Romániában nagy változtatást eszközöltek a gyerekek beiskolázásával kapcsolatban: az új törvény szerint minden 6. életévét betöltött gyerek (akik szept.1-ig töltötték be), kötelezően iskolába megy, az újonnan létesített előkészítő (vagy hétköznapibb nevén: nulladik) osztályokba. Volt két ún. kiskapu is, azaz három: az egyik, hogy az óvodában maradni csak indokolt esetben lehet, ha orvos nem javasolja még az iskolába lépést, vagyis, hogy valamilyen oknál fogva a gyerek még nem iskolaérett, illetve a másik, hogy azok a gyerekek, akik dec.31-ig betölik 6. életévüket, szülői kérésre, pszichológiai vizsgálat után mégiscsak beírathatók az előkészítő osztályba. A harmadik pedig az volt, hogy szintén szülői döntés alapján direkt első osztályba is írathatók még a gyerekek. Akkor, 2012-ben, amikor még nagy volt a káosz és a homály, senki sem tudta, valójában mit is jelent majd a gyerkekeknek ez a nulladik osztály, bizony, nem mertünk kockáztatni. Nem mertük felvállalni, hogy Krisztával kísérletezzenek, ezért egyenesen elsőbe írattuk, és nagyon jó döntésnek bizonyult mind a tanító nénit illetően (sőt! :)), mind pedig őt illetően. (Bővebben erről a következő bejegyzésben.) Boróka azonban tavaly januárban töltötte be a 6 évet, semmiféle orvosi ellenjavallat nem volt, tehát nyilvánvaló volt, hogy többet nincs keresnivalója az óvodában. Annál is inkább, hogy 4 és fél évet töltött az ovi falain belül, 5 tanévre leosztva. :O S mivel 2012-től már két évfolyamnyi gyerek kijárta az előkészítő osztályt, és bárkivel is találkoztam, és mesélt róla (akár szülő, akár pedagógus), csak jókat mondott, és főleg tudtuk, hogy ismét jól választanánk tanító néni ügyben, hát nyilvánvaló lett, hogy Borókát előkészítőbe íratjuk, természetesen, ugyanabba az iskolába, ahová Kriszta is jár.

És elkezdődött. Erről még tudósítottam akkor néhány képpel, de azóta mély a csend, csak ilyen-olyan ünnepségekről, ha tettem fel néhány fotót...
Szóval, elkezdődött az "iskola", és bizonyára meghökkentek, ha azt mondom, fogalmam sincs, mit csináltak egész évben. Azonkívül, hogy tudtam: nagyon sokat rajzoltak, kézműveskedtek és mozogtak ( a tornaórákon kívül volt végig úszás - kérésre, és hétfőnként táncra jártak osztályostól). Hogy ezenkívül mit csináltak, tényleg fogalmam sem volt, hiszen tankönyveik, füzeteik nem voltak, csupán egy feladatlapos gyűjteményben dolgoztak egész évben (direkt előkészítősöknek tervezett, minden tapasztalati területet felölelő gyűjtemény), illetve ezen kívül volt még a román munkafüzet. De minden az iskolában volt, csak most év végén adták haza az összes ilyen munkáját, csak most szemrevételezhettem, hogy mit dolgozott egész évben, és főleg, hogyan. És a munkái mellett most év végén kaptunk kézhez egy nagyon komplex értékelőlapot is, amelyben leírták fejlődését, jelenlegi "állását" minden tapasztalati területen (mondhatni tantárgyban), illetve egy nagyon sok oldalas kompetenciamérést és pszicho-pedagógiai jellemzést a hozzá tartozó "vizsgalapokkal" (egyszerű feladatlapok) együtt. És azt mondhatom, minden feladatlapja tökéletesre sikerült, egyedül a vonalkahúzogatás végére fáradt már el a keze, és azok a buta vonalak nem úgy dőltek egy-két helyen, ahogy a feladat elvárta volna. De csupán ennyi bajunk legyen az életben! :)
Mást nem is nagyon tudok mondani, talán annyit, hogy egész évben szívesen járt iskolába, ami egyrészt érthető is, hiszen, ez az év még amolyan oviszerű volt, és hogy hatalmasat fejlődött mindenféle szempontból.
Mondjuk, az is ide kívánkozik, hogy év elején 1-2 hétig ugyanazt csinálta a tanító nénivel és a tornatanárnővel is, amit általában az idegen "feletteseivel" (pl. újonnan jött óvó nénik) szokott:  "harcra" hívta, hogy próbára tegye őket; tudni szerette volna, ki az úr a háznál. :P :D De miután a felettesek (saját javaslatomra is) fölényesen megnyerték a harcot vele, engedelmes, aranyos, tündéri kislánnyá változott, akivel egész évben nem volt semmiféle baj, mindenben lehetett számítani rá. :)

És véget ért ez az év. Tulajdonképpen véget ért a lezserség; jövőre azt hiszem, meg fognak lepődni szegény kicsikék, és azt mondják, hogy ők nem ilyennek ismerték az iskolát! De nagyon remélem, és bízom benne, hogy ez az egy év játék, illetve játékos tanulás még sokat segített nekik a dolgok "helyrerakásában", sikerült szilárd alapokat lerakniuk a további igazi, kemény tanuláshoz. Gratulálunk, drága kicsikénk, és azt kívánjuk, hogy (a rendszer és a tanterv minden hiányossága és hülyesége ellenére is) szeressed az iskolát - a tanulást, és sokat gazdagodj mind tudásilag-lelkileg-szellemileg, mind pedig emberileg az iskolás éveid alatt! :) Szeretünk! :)






A képek minősége azért olyan, amilyen, mert kivágott részletek a nagy képekből...









2 megjegyzés:

Adél írta...

Gratulálok a csodaszép lányoknak! Én íme, ügyesek, okosak is, nemcsak szépek! De ezt nem is feltételeztem másképp :)Sok sikert nekik továbbra is!

sedith írta...

Adél, köszönjük szépen a nevükben is!:)