2015. június 7., vasárnap

Ahol még a fű is zöldebb, avagy az ezeréves határ

Még nagyon friss az élmény, még csak 2 órája érkeztünk meg a kétnapos kirádulásról. Krisztával és Magdi mamával voltunk, és szuper két napot töltöttünk Kriszta osztálytársai, szüleik és a tanító néni társaságában. Remélem, lesz még ilyen alkalom, és remélem, lesz alkalmam egy kicsit részletesebben is leírni, milyen volt, mit láttunk, mit éreztünk... :)

Időrendi sorrendben...

A csíkszépvízi víztározó

Útban a Gyimesek felé - hihetetlenül bársonyosnak látszott a fű

A szálláshelyünk egyik házikója

Kriszta lendületben a Rákóczi-vár romjai felé

96 meredek lépcsőfok...

...visz fel a várromokhoz...

... ahol a régészek éppen végezték munkájukat.


Kilátás az ezeréves határra, a felújított őrházra és a várromokra a szemben lévő kontumáci kápolna mellől. 

A Hit, Élet és Nemzet kapuja a 11 kopjafával

Lefelemenet onnan...

Rálátás a Tatros völgyére, illetve a Gyimesi-szorosra

Ugyanaz, csak egy kicsit más szögből

A Gyimesi-hágón

Krémesevés Erdőszentgyörgyön - Mama megsimogatja Krisztát

Krémes helyett fagylalt :) 

1 megjegyzés:

zafiram írta...

Tavaly nyáron jártunk itt és most nézegetve a képeidet, ugyanaz az érzés jött elő bennem, mint akkor. Nagyon mélyen megérintett az a hely, van ott valami a levegőben. Csak ültem a kopjafák tövében és néztem ki a fejemből és úgy éreztem, túlcsordul a szívem, el sem bírom azt a sok jót, amit érzek. biztosan vissza fogok még menni oda, csak ne lenne annyira messze és ne lennének olyan őrültek az autósok.