Teremdíszítés: Csittszentivány, 2010. augusztus 7.

Az egész azzal kezdődött, hogy elhűltem, amikor Ani elmondta kb. mennyibe kerül majd, hogy az esküvőjükön egy cég kidíszítse a termet. Nem engedtem meg neki. Azt mondtam: megcsináljuk. És Ani már úgy beleélte magát, hogy többé nem volt visszaút. Pedig igazából csak azután kezdtem megijedni: mint a hályogkovács, amikor megtudta, hogy valójában miből áll az egész. De tényleg nem léphettem már vissza.

Az eljegyzéskor Ani és Szidi díszítették ki a termet, nem túl sok extrával, de az eléggé sivár helyiséget a meleg, élénk narancssárga jól feldobta, hangulatossá tette:






Aztán az esküvőn közösen (és persze, még sok más emberke segítségével) csináltuk meg. Persze, sok hibát lehet találni benne. Mi is találunk. Korlátai voltak a teremnek, a berendezésnek és ... nekünk. Sok mindent nem tudtunk, sok mindenre nem tudtunk odafigyleni. Vagy csak egyszerűen nem figyeltünk oda (pl. az abroszok lelógó részeinek a hossza).






Már az esküvő után felmerült bennünk: de jó lenne ilyesmivel foglalkozni, hozna egy kis pénzt a konyhára! De persze, amilyen szép elképzelés volt, tudtuk hogy nem ilyen egyszerű kivitelezni. Tudtuk, hogy másnak pontosabban, körültekintőbben kell dolgoznunk. És aztán szépen elfelejtettük az egészet mindaddig, amíg tavasszal Ani egyik csoporttársa az egyetemről be nem jelentette, hogy férjhez megy. Meg is beszélték, hogy mi díszítjük a termet, bár mégsem volt még 100%. De végül kellettünk. És mentünk. Bordó-fehér kombináció kellett. Sokat jártunk, amíg megtaláltuk a megfelelő bordóárnyalatot, sokszor és sok helyen voltunk vásárolni, amíg megvettünk minden nagyobb dolgot és apró csecsebecsét. Mindenre kellett gondolni, semmit sem volt szabad elfelejteni. És minden rendben is volt, vittünk mindent, csupán az egyik szatyornyi fehér anyagot hagytuk itthon!:P De megoldottuk. Végső soron, ha más megoldás nem lett volna, hazaszaladtunk volna érte.

A terem (falusi kultúrotthon/művelődési ház) ilyen volt, amikor megérkeztünk:



Ani és Csaba támogatják egymást:

Aztán alakulgatott:


Végül már kezdett egészen jó formája lenni:



És elkészült:








A szalvéták a poharakban (és ezt 326 terítékre csináltuk meg. Csabának hatalmas érdeme van a hajtogatásban, szegény, nagyon nem szerette csinálni, de hősiesen segített, kitartott.)

Vörös szőnyeg várta az ifjú párt (amit a rózsaszirmok mellett kövekkel is ki kellett rakni, hogy a szél el ne fújja:P)


Imola, Ferike, sok szerencsét Nektek!:)


(Persze, ezalkalommal is lehetett volna jobb. Ismét voltak "korlátok", pl. hogy az ülőalkalmatosságok nem voltak egyformák: padok és székek is voltak. Vagy a poharak is ahány, annyiféle volt, így aztán a szalvéta nem állt egyformán mindegyikben.) De összességében véve, úgy gondolom, hogy a tavalyiakhoz képest már ég és föld a különbség, és ... Ani is, én is, könnyen, gyorsan szoktunk tanulni, tehát lesz ez még jobb is. :)