2010. szeptember 22., szerda

500!!!!!

Ez az ötszázadik bejegyzés! (Ahhoz képest elég sok van már!:))

Hát itt vagyok! Igaz, fogalmam sincs, hogy mit írjak, honnan kezdjem, de majd kijön valami ebből a billentyűzetből!:)

Felfordult az életünk. Már semmi sem olyan, mint azelőtt, jobban meg kell szervezni mindent, kevesebb helye van mindennapjainkban a spontaneitásnak. De jól van ez most így. Úgyis jön a tél, kevesebbet mozdulunk ki és tavaszra már egészen belerázódunk az új felállásba.

Sokszor kész stratégiajáték amit "játszunk", hiszen alkalmazkodnunk kell az István, az én és a lányok programjához. Apu és Anyu nélkül (hála Istennek, hoyg itt vannak a közelünkben és számíthatunk a segítségükre) sokszor lehetetlen lenne megoldani a dolgokat. Én egyik héten délelőtt (fél 8-tól 12-fél 1-ig), másik héten délután (12-től 5-ig) dolgozom. Így is jó, úgy is jó a magam szempontjából. Olyankor, ha István "itthon" van, azaz csak a munkahelyére kell mennie és nem kiszállásra, akkor nincs is semmiféle bonyodalom, függetlenül attól, hogy én éppen miylen "műszakos" vagyok, de ha elutazik, akkor mindent jól ki kell centizni.

Amikor délelőttös vagyok, akkor reggel max. 7 óra 10 perckor indulunk mindannyian. A lányokat fél 7-kor ébresztem (úgy sajnálom szegénykéket, de ez van:(), 30-40 perc a készülődés, 7:10-kor indulunk, majd kb. 7:20-kor már lépünk ki az óvoda kapuján. Én ilyenkor kb. 1-fél2-re érek haza és elvégzek egy-két sürgős házimunkát (pl. teregetés, mert a gép kimosta délelőtt a ruhákat) és leülök Erdélyi konyhás-kalendáriumos teendőimhez. Esetleg befejezem az ebédkészítést, ha elmaradt előző napról. Miután a lányok jönnek Istvánnal, végzem a házimunkát, illetve csajozom.:) HA IStván nincs itthon, akkor én sétálok el a lányok után és szintén gyalog, hazajövünk. A többi ugyanaz.
Ha délutános vagyok, kissé átalakul a program, elég ha 7-kor kelnek a lányok és így kb. 3/4 8-kor lépnek ki a lakásból Istvánnal. Összedobom a lakást, ebédet főzök és szintén netezek (ebben benne van minden, amit sz-gépen végzek: munka, blog, email, minden), fél 12 körül indulok. A hazajövetel attól függ, mikor viszik el az utolsó gyereket. Ma pl. 3/4 5-kor már eljöhettem. Ilyenkor István már rég itthon van a lányokkal, és hatalmas az öröm, szinte letepernek, amikor belépek az ajtón.:D

Eddig minden szép és jó. De, ha István nincs itthon és én délelőttös vagyok, akkor Apu jön le 7-re, hogy elvigyen az oviig, onnan meg én buszra ülök és úgy megyek munkába. Muszáj jönnie szegnynek, mert ha még egy 20 perces sétát is be kellene iktatni hajnalban, akkor talán 6-kor is késő lenne, ha ébreszteném őket. Délután iylenkor nincs gond, mert én megyek utánuk.
A másik esetben, ha délután megyek, és István nincs, akkor szintén nem kell túl korán kelniük, viszont akkor délután kell kivenni őket, amit Apuék nélkül egyszerűen képtelenség lenne kivitelezni. Erre az esetre még nem volt példa, hiszen ez az első délutános hetem és eddig István még minden nap itthon volt, de majd biztos lesz ilyen is.

És hoyg miért így vannak a dolgok? Azaz, hogy a lányok miért maradtak a régi óvodában és miért nem viszem magammal? Hát éppen azért, mert abban az óvodában ők már "régiek". Ismerik őket és ismernek mindenkit. A régi pajtásaik között lehetnek. Szépen rendbetett, jól felszerelt óvoda jó szakemberekkel, amit én nagyon fontosnak tartok. A gondozásos része is jól pontra van téve, törődnek a gyerekekkel, tisztességesen gondjukat viselik. Így stabil programjuk van, délben pontos időben esznek, alszanak, míg ha a magam ovijába vinném őket, állandóan hurcolnom kellene magam után. Hol délben jó fáradtan, hol délután szintén fáradtan. Mindig eltolódna az ebéd és az alvás ideje és szerintem ez nem lenne jó hatással egyikünkre sem. Nem utolsó sorban pedig - tudom, hogy önzésnek tűnhet, bár nem az - arra a 2-3 órára, amit délelőtt vagy munka után nélkülük töltök még hatalmas szükségem van ahhoz, hogy a folyóirattal és a könyvekkel járó munkát is végezni tudjam. Miután hazajönnek pedig tudunk tartalmas, minőségi időt együtt tölteni, így jobban van időm rájuk, mintha állandóan egymás nyakán lógnánk. Ami szintén az ellen szól, hoyg magammal vigyem őket az az, hogy ha az én csoportomban lennének, gond lenne a fegyelmezéssel: tudvalevő, hogy a szüleinek nem úgy fogad szót egy gyerek, mint az óvónőknek. Más kollégához vinni pedig szintén nem túl jó ötlet, mert így esetleg a kollégát feszélyezi a tudat, hogy az enyémek. (Konkrétan arra gondolok, lehet nem meri fegyelmezni őket, mert vajon mit szólok én.)

Szóval így állunk. Hosszas tanakodás, vacillálás után döntöttünk, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. És úgy néz ki, hogy ez a rendszer be is válik. Remélem, tényleg nem csalatkoztunk.

A következőkben majd írok a csoportomról is és a munkámról konkrétan, de előtte még helyet kap a lányok idei ovikezdése, illetve a további bonyodalmak kis életükben. :) Köszönöm mindenkinek, aki érdeklődött irántunk és mindenkinek, aki felköszöntött névnapom alkalmából. Puszillak benneteket!!!:)

9 megjegyzés:

szannalina írta...

Na, látod, ilyenkor bánom én azt, hogy nem lakunk közelebb egymáshoz! Úgy segítenék nektek a kritikus napokban!
Nagyon hiányoznak azok a napok, hónapok, évek amit nálatok töltöttem.

iri írta...

Gratulalok!Orvendek h olvashatlak!

Szitya írta...

"jól pontra van téve" - Ezekért a kifejezésekért (is) ovaslak, drága Edith!

Gratula az 500-hoz és ahhoz is, hogy ilyen flottul leszerveztétek az új "menetrendet"!

Puszi,

Szilvi

Szabina es Julia írta...

Nagyon ugyesen megoldotatok a dolgokat szegeny lanyok meg jo hogy jol viselik a dolgot hogy egyszer ekkor maskor meg akkor kell ebredjenek reggel.Jol ossze van hozva a dolog,orulok neki.,Kivancsian varjuk az ovi kezdes reszleteit.
Meg az ovis csoportodrol szolo reszeket.
Orulunk hogy jol vagytok es gratulalunk az 500-dik bejegyzeshez.
puszika

Natimi írta...

De klasszul megoldjátok:)És mindenki belerázódik meglátod,hamarosan.De már most minden úgy megy,mint a karikacsapás:))

És én is egyetértek veled.Igenis kell egy kis egyedüllét neked is!!Jól döntöttetek szerintem,de az idő bizonyítani is fogja!:)

Örülök,hogy minden rendben!
Puszi,
Timi

Anna, írta...

Gratulálok. Örülök, hogy beállt a "menetrend". Írj még...

Hajni írta...

Csak példát vehetek tőled minden szempontból,erőt adsz másoknak,hogy igenis van idő mindenre.Csak tudni kell megszervezni a dolgokat.

Talpraesett vagy,és ha elhiszed örvendek,hogy van ilyen nő aki megállja a helyét mindenütt.Csak így tovább.

Gratulálok az 500-ik bejegyzéshez!!!
Puszi

Andici írta...

Hajnali fél kettő, de nem bánom, mert örülök, hogy végre olvashatlak. Hiányoztál már :)
Boldog névnapot utólag, és gratula az ötszázhoz, én háromszázat ünnepeltem inkognitóban a héten :)

Sok puszi, erőt, kitartást, a többi jön magától. :)

Kati írta...

Húha! Nem semmi. Ha nekem nincs a közelben "segítségem", akkor hogy' fogom megoldani? :-(
Én is gondolkodtam, ha vissza tudok menni a pedagógiába, vinném magammal őket. Mégsem túl jó ötlet ez, ezek szerint? :-o