2010. szeptember 30., csütörtök

Egyedül maradtunk

Nem kell megijedni, senki sem hagyott el, csupáncsak egy időre. Méghozzá István az, aki kirándul ezúttal. Egyedül. :) Nem bánt, nem zavar, hogy elment, rám meg sokkal több minden hárul így, inkább örülök, mert legalább kikapcsolódik egy kicsit. Az, hogy közben szenvedélyének, a horgászatnak hódolhat, az már csak hab a tortán. Vagy hal a tortán? :)

A Duna-Deltába ment. Már jópár hete készülődik erre az alkalomra, szabályosan ugyanúgy, mint a gyerekek. Csak épp meg nem kérdezte az utóbbi időben, hogy jaj, hányat kell még aludni szerdáig?!:) De pont úgy viselkedett. A deltával kelt és azzal feküdt, vásárolt magának ruhákat meg némi felszerelést és zajlottak az egyeztetések Lacival. Engem is akart vinni, mentem is volna, de sehogy sem fért be az időmbe éppen most, így aztán inkább lemondtam az útról. Tegnap du. 2-kor indult el itthonról és valamikor az éjszaka közepén érkeztek meg Tulcea-ra (kb.550 km). Azért mentek így, hogy még pihenhessenek is valamit éjszaka, ne egy éjjeli vezetés-utazás után érkezzenek meg és egész nap talpon legyenek, de elmondása szerint mindössze 1 órát, ha aludtak, annyira izgatottak voltak. Reggel már várta őket a vadőr fia és már a szállásukhoz vezető úton is halásztak. Elújságolta, hogy legelsőnek egy rákot fogott, majd egy szép csuka is a horgára akadt. Dél óta nem beszéltünk, majd hív, ha végeztek mára a horgászással.:)

Elromlott az idő, tegnap esősre váltott. Ennek - vagy minek - köszönhetően ma szörnyen fáradt, nyomott voltam, a gyerekekre is jól rányomta bélyegét, mert le voltak vadulva, úgyhogy most mosott rongyhoz hasonlítok. Krisztám az éjjel belázasodott, ma nem volt oviban (szerencsére ma semmi baja sem volt, nem lázasodott be újra), Anyu vigyázott rá, Boró viszont volt, de későn aludt el délben és morcosan kelt, úgyhogy most nagyon zsémbes. Még mindig rengeteg a papírmunkám, még mindig van külső munkám is épp elég. De hogy egyik se haragudjon meg, hogy miért nem éppen vele foglalkozom, inkább úgy döntöttem: a blogba írok.:)

6 megjegyzés:

iri írta...

Orvendek ferjed kiruccanasaert,s hiszem hogy nem is lesz olyan nehez szamotokra is, meg ha kisebb nagyobb kellemetlensegek allnak be.Ezek mint a fellegek eltunnek.Tehat kitartast!

sedith írta...

Iri, csak azt remélem, hogy Kriszta sem lesz betegebb és Boró sem betegszik meg. A többi - fáradság, nyomottság, rossz idő, sok munka - nem is érdekel. Egyszer elmúlik, egyszer minden meglesz. :) Szóval, most nem vagyok szomorú semmi miatt. :)

Szabina es Julia írta...

Remelem Kriszta nem lesz betegebb es Boro sem kap el semmi nyavalyat.Hat elhiszem hogy ebenn a hulye idoben meg a gyerekeknek sincs olyan jo kedve az oviban.pusizka

iméon írta...

Sziasztok! De jó, hogy kicsit pihen Apa. Barnára is ráférne már egy jó kis horgászhétvége. Nagyon szeret ő is horgászni. :)
Sok puszi. Noémi

Vivien írta...

Kissé megkésve, de annál inkább kívánok Neki jó pihenést, kikapcsolódást, és sok sok halacskát! :)

Kati írta...

Jól tetted, hogy ide írtál! :-)))
A Duna-deltába? Húha! Épp most olvastam róla egy cikket - az egyik itteni lapban -, gyönyörű képeket hoztak róla.
Biztos egy élmény lesz Istvánnak! :-)