2009. július 12., vasárnap

Hazajöttünk

Csodálatos kétnapban volt részünk. Egy kis ízelítő:

A Zetelaki víztározó - a gátról


Mezei virágos rét a gát túloldalán:





Szálláshelyünkön, a Deság panzió udvarán:




Színek:


Zabálás:


Szejkefürdői székelykapuk:



Orbán balázs sírja:



Még jönnek részletek!

2 megjegyzés:

Kati írta...

Irigykedem. :-S
("Zabálás" - durva vagy, drága Edith! :-D)
HOgy jutott eszetekbe gyerekek nélkül üdülni? Nem mintha nem lenne jó ötlet... ;-)

sedith írta...

Hát, Kati, csak úgy... Már nagyon kellett, hogy egy kicsit csak egymásra figyelhessünk, magunk lehessünk. Évek óta nem volt ilyen. A nászutunk óta, ha jól emlékszem, nem is volt. Mondjuk, akkoriban még nem is volt túl fontos, hiszen itthon is csak ketten voltunk!:D Tavalyelőtt pedig, amikor pocakos voltam, elmentünk 2 éjszakára és Kriszta anyósommal maradt, de akkor még volt rajtunk kívül egy pár és nem ilyen körülmények között pihentünk. Bár kétségkívül az is jó volt.:) Jó lenne, ha ebből "hagyományt" tudnánk teremteni, sőt, azt sem bánnám, ha nem nyáron lenne, amikor amúgyis jöna családi nyaralás, ilyen-olyan kisebb kiruccanások, hanem valamikor januárban, amikor kinn mínusz 20 fokok vannak!;)