Semmi gond

Megmutattuk. Elmentünk a sürgősségre, ahol igaz, hogy kissé „visszajátszás-ütemben” ment a dolog, de végül sorra kerültünk és megnézték a kezét. Addig viszont egy nagyobb izgalmat is átéltünk.

Már indulásra készen álltunk, éppen Krisztát készültem megfésülni, amikor valami fekete pontot láttam Boró fején. Felemeltem a haját és azt hittem, szívinfarktust kapok, amikor megláttam: kullancs. Másodpercek töredéke alatt átfutott az agyamon, amit a kullancsról tudok és oda jutottam el, hogy nekem is volt és semmi bajom nem lett tőle. De ugyanannyi időre volt szükségem ahhoz is, hogy eszembe jusson: veszélyes is lehet, mert ha fertőzött, betegségeket terjeszthet. A másodperc még egy töredéke alatt azon „töprengtem”, hogyan is lenne a legjobb kiszedni. István az olajat ajánlotta, de valahonnan felsejlett, hogy azt nem szabad. Biztos, ami biztos alapon a doktornőt hívtam ő pedig azt ajánlotta, hogy csipesszel fogjuk meg és az óra járásával ellentétes irányban csavarjuk, amíg ki nem jön. Végül, amikor megemlítettem, hogy a fején van és hogy Boróról van szó, a doktornő úgy gondolta, jobb lesz, ha szakamber szedi ki. Mi is jobbnak gondoltuk. Már amúgyis indultunk.

A poliklinikán megmondták hová menjünk – először a kullancs eltávolítása volt fontosabb – és meglepetten vettem észre, hogy a kezével is ugyanide kellett volna jönünk: két légy egy csapásra, legalább. A orvos kb. 1 óra múlva érkezett meg, és ettől kezdve már gyorsan ment minden. Másodikok voltunk, és néhány perc alatt a kullancs már el volt távolítva.Ezután említettem a kezét, ami még mindig fájdalmas volt szegénykémnek. Emelgette, nyomogatta neki, finoman fordítgatta és úgy tűnt, hogy könyökből fáj neki. Semmi sem utalt törtésra, repedésre, de a biztonság kedvéért elküldött röntgenre. Szerencsére, tényleg beigazolódott, hogy egyik veszély sem áll fenn, az orvos szerint megüthette, esetleg kicsit megrándult és a fájdalom miatt nem mozgatta, inkább kímélte. De már ott a kórházban, amíg a röntgenképre vártunk, használni kezdte: a vizes flakont a szájához emelte a „jó” kezével, de mivel nem tudta egészen felemelni, a másik kezével segített egy kicsit. Azóta itthon is használja. Nem teljes gőzzel még, de már remélem, túl vagyunk a nagyján.

Végezetül, mielőtt eljöttünk, az orvos házi feladatot adott: két hétig antibiotikumot adni Borónak bármilyen eshetőség megelőzése végett. Őszintén, sokallom a két hetet, de eszem ágában sem áll kétségbevonni a döntését, annál is inkább, hogy a doktornőnk is helyeselte ezúttal. Remélem, tényleg semmi baj nem lesz.