Kedden "érdekes" volt az elindulás itthonról 1 kisebb hátizsákkal, 1 utazótáskával no meg két manóval! Eleinte úgy képzeltem (mondtam én, hoyg naiv is tudok lenni!), hogy busszal megyünk a vonathoz, de amikor láttam, hogy a hátizsák már teli és még semmit sem pakoltam, jobbnak láttam lemondani róla. Taxit hívtam és bevitt egészen az állomásig. A vonatra felülni és leszálláskor is segített valaki, úgyhogy nem volt semmi gond. Sőt, leszálláskor már Édesapám és Édesanyám is vártak. Majdnem dél volt, mire megérkeztünk és alig szusszantunk egyet, el is indultunk a rendelőbe. ( Még jó, hogy idejében felfedeztem, hogy Borónak nem vittem otthoni cipőt és így üzletet is útba ejtettünk.) Ha már ott jártunk, elvittem a csajokat a doktornőhöz, Borókának amúgyis lassan két hete folydogál az orra, Kriszta meg reggeliben köhécselni szokott. De semmit sem fedezett fel a doktornő. Borónak kicsit piros volt a torka, de nem voltak gyulladtak a mandulái, úgyhogy a kéthetes antibiotikum-kúra megteszi a hatását és elmúlik az is. Krisztának semmit sem írt fel. Örömmel fogadtam azt a hírt is, hogy Boró nem kap most 15 hósan oltást, mert azt is megkapta az egyévessel együtt (végülis 12-15 hós korában kaphatja) és akkor a jelenlegi törvények szerint már csak iskolába induláskor van a következő oltás. Kriszta sem kapta már meg a 2,5-3 évesét, mert kivették (hál'istennek).
Ez a nap már amúgyis utazgatással telt, úgyhogy miután a lányokat lefektettem, maxi-taxira ültem és meglátogattam Mamát Régenben a kórházban. A sűrű járatok miatt szerencsére gyorsan meg lehet ejteni egy ilyen utat, jó másfélóra alatt már otthon is voltam. Sőt, közben még egy jó túrkálót is sikerült útbaejteni, ahol Kriszta gazdagodott egy nagyon klassz bőrpapuccsal (szinte ingyen adták) és még vettem nekik néhány pólót, rövidnadrágot.
Délután Anival Édesapámnak segítettünk öntözni; a Mama kertjében csak úgy lehet, ha vederrel visszük, úgyhogy megvolt nekünk az aznapi karmunka. Persze, Kriszta és Boróka hathatós segítsége nélkül ezúttal sem mentünk volna semmire, hiszen ki lépett volna a hagymaágyásba, ki ette volna a földet, ki sírt volna az anyukája után, ha ők nem lettek volna ott? ;) :P
Estefelé „elszaladtunk” Fickóra is, meglátogatni a család másik részét. Sajnos, ekkorra már szörnyen fújt a szél, s mivel amúgyis már a hegyek lábánál voltunk, méginkább fújt, mint pl. itthon vagy Idecsen. De ez nem gátolta a lányokat abban, hogy a bárányokban és a tehenekben gyönyörködjenek, közben pedig pufulecet lakmározzanak. Végül, bár már eléggé sötétedett, még a hegyoldalt is megcéloztuk, ahol Artúr és Kriszta csak amúgy fickándozott, Boróka pedig jó öregesen üldögélt és cammogott, és jókora csokor tavaszi kankalinnal tértünk vissza. Azon a részen teljesen benőtte a hegyoldalt, volt ahonnan szedni! (Nem tudok arról, hogy minálunk is védett-e!) Már félig meg is szárítottam a magunk részét, elteszem télire, mert jó lesz köhögés ellen. Érdekes ennek a növénynek a román neve, mindig is nagyon szerettem: ciubotica cucului, ami azt jelenti, hogy a kakukk csizmácskája.
Tegnap sehol sem voltunk, kivéve a közeli élelmiszerboltot és a szomszédokat, ahol Kriszta kiskutyákat, kecskegidókat nézett és szerzett két csokoládét. Nem volt gond, hogy nem tudott románul, a csokoládé szót így is megértette!:P De olyan édes volt a drága, azt mondta, az egyiket Borókának adja, pedig senki sem kért ilyesmit tőle!
Ezenkívül a csajok az udvaron rótták a köröket, ugráltak a lépcsőkön és „homokoztak” a virágágyásban (még nincs beültetve, de a földje olyan jó puha, porhanyós volt, mint a homok). Édesapám és Mama diót törtek és hámoztak, Boróka egy időben ot segítkezett nekik :D, ő adogatta a diókat Édesapám keze alá. Kriszta is segített, de ő már a végterméket, a dióbelet csente el a tálból. ;) Boróka is volt, hogy megpakolta a száját dióval, de miután összerágta (vagy lehet még nem is jutott el odáig) kiköpte állandóan. Nem is baj, mert neki még nem ajánlatos dióféléket enni, de képtelenség lett volna távoltartani és mindig figyelni. Ezenkívül még a kertben gyomlálgattunk, az udvaron szépítgettünk, virágágyást kapáltam-gyomláltam, ilyesmivel telt a napunk. No, meg miccset is sütöttünk az udvaron! :) A lányok hatalmasat aludtak, Boróka kb. 3 órát, Kriszta meg még annál is többet, és alvás után kezdték elölről a menetet. Ki is dőltek estére rendesen! Jól ettek, jól aludtak, jó levegőn voltak, állandóan találtak valami érdekes látnivalót: cicát, kutyát, madarakat, teheneket és nem beszélve a lovakról, akikbe Kriszta teljesen szerelmes. Édesapámnak naponta többször is az istállóhoz kellett őt vinnie, hogy megnézze a Fridát, vagy ha az úton egy lovasszekér haladt el, már-már szinte extázisban volt. Volt, hogy nem is látta, mégis megkérdezte: Anyuka, láttad a lovacskát? Ugye láttad?
A mai nap már „gyors” volt: Ani munkában, Édesanyám és Édesapám almáért mentek (piacra viszik), úgyhogy csak mi maradtunk otthon Csabával. Reggelizés után rögtön pakolásztam és öltöztettem magunkat: indultunk haza. Régenig mentünk maxi-taxival, onnan pedig busszal jöttünk hazáig. Csaba velünk jött, különben ezúttal nem tudtam volna eljönni: a csomag is picivel több lett, a lányok is már eléggé fáradtak lettek, még jó, hogy nem vártam meg a fél egyes vonatot, hogy azzal jöjjünk. Akkor már rég itthon voltunk.
Volt még egy kis intermezzo, miközben a buszt vártuk Régenben. Épp az evangélikus templom mellett (amit mi csak egyszerűen szásztemplomnak szoktunk hívni) van a megálló, de mi bementünk a templom udvarára, mert biztonságosabb volt a lányoknak, ha ott sétálgatnak, mintsem a másfél méteres járdán. Megnéztük a templomot a rácsos ajtón keresztül, és a kisasszonyok számavették a kert növényzetét, főleg a kis rózsaszín boglárkák varázsolták el őket. A templom melletti iskolában éppen kicsengettek szünetre, és hirtelen eszembe jutott, hogy Dávidka éppen oda jár iskolába. Vártunk és leskelődtünk néhány percet a kapunál, mire végre tényleg kiszaladt Dávid az épületből. Volt nagy öröm, puszik mindkét részről, bár szegény azt sem tudta, hogyan cseppentünk oda, Kriszta pedig végül szomorú volt, hogy Dávidot ott kell hagynunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése