Elmaradások 1. - Napjaink

Ezeket a sorokat már néhány órával ezelőtt kezdtem írni, de nem tudtam befejezmi. Azért beteszem így, módosítatlanul.

„Tényleg, főleg az időhiány miatt írok ilyen ritkán! Azért néha a hangulatom sem olyan, hogy írjak. De az idő sokkal nagyobb úr... (Most is lenne mit dolgoznom, halomban állnak a ruhák, amikkel kinn voltunk, felmosni is kellene, meg még sorolhatnám, de ha nem ülök le most, amikor mindketten alszanak, akkor lőttek egy kis anyakikapcsolódásnak!)

Mert ahogy reggel kb. fél 9 körül felkelnek a lányok (sokszor én is velük egyszerre vagy pár perccel előttük ébredek a tökéletesen pihentető éjszakák miatt), rögtön öltöztetem őket és reggelizünk. Kooperációtól és a reggeli mivoltától függően ez olyan 45-60 perc. Utána, ugye, ha legjobb esetben a kisasszonyok mindennel elégedettek, közösen vagy külön-külön lefoglalják magukat és én hozzáláthatok összeszedni a lakást. Ágyvetésekkel, porszívózással, felmosással, portörléssel és a lányok hatékony segítségével lassan már itt is van dél. Szerencésebb esetben még csak kb. 11 fél 12 van ilyenkor és nekifoghatunk öltözni kintre. Amíg Krisztával megvívjuk a féligfelöltözés harcait, addig Boróka biztos, hogy már kirámolta a DVD-s fiókot, mert elfelejtettem becsukni a nappali ajtaját, vagy a mouse-ot csapta oda legalább háromszor, mert, bár eleinte betettem az ajtót, de amikor Krisztának még kihoztam valamit a szárítóról, mégsem csuktam vissza, vagy netán a konyhában kukázik őhajléktalansága, és még sorolhatnám. Mondjuk azt, hogy Kriszta készen van, már csak csizma, sapka sál és kabát kell rá, de ez az ajtóban történik majd meg, úgyhogy kezdhetek én is öltözni. Miközben magamra rángatok egy nadrágot és egy pulcsit jó esetben már látom lelki szemeim előtt, hogy mit adok Boróra és gyorsan előszedem a cuccokat. Ha kooperatív a kisasszony 10 perc alatt mehetünk is az ajtóhoz a sapka-kabát-kesztyű-sál-együttesért. Eddig Kriszta már biztos felvette a csizmáit, úgyhogy azzal legalább nem bajlódom, de amíg a többi rákerül, addig Boró már biztos, hogy fülig érő szájjal ... ordít és elvégezte helyettem a földfeltörlést.

Mindezek után megkönynebbülés, hogy elindulunk. Ettől kezdve minden rendben, lecsillapodnak a kedélyek, élvezzük a friss levegőt és az utóbbi napokban a kellemes hideget, havat. Minde szép és jó lenne, ha nem kellene hazajönni. Általában gond nélkül hazaterelem Krisztát is, ilyenkor a lépcsőház ajtajában kap észbe, hogy hazajöttünk. Becsalogatom, még mindig gond nélkül, de amint belépünk az ajtón kezdődik újból a hacacáré. Szerencsés esetben már mindketten eléggé éhesek és fáradtak, hogy nemsokára lepihenjenek, de ezt azért még meg kell előznie egy kis sírásnak, nyafogásnak. Azt sem tudom, kit vetkőztessek, kinek a csizmáját vegyem le hamarabb. Melegítem az ételt vagy gyorsan befejezem a már elkezdettet, illetve ha ezek nincsenek, virslit főzök vagy kenyeret kenek. Ilyenkor ebédelnek a mi ételünkből és alvás előtt megkapják az uzsonnát.
Míg Borót etetem, Kriszta vagy eszik egyedül vagy nem. Boró eszik, iszik, majd egy kis móka után ágyba megy. Mostanában legtöbbször szó nélkül tűri az ágybatevést. Ritkán sírdogál pár másodpercet, de aztán elhallgat és max 10-15 percen belül alszik. Ezalatt megetetem Krisztát és őt is lefektetem a nappaliban, hogy ne zavarjuk az éppen elalvó Borót. Néha mesét mondok neki, néha énekelek, néha csak mellébújok, ahogy szíve kívánja, de nem szoktam sokat maradni, mert munkához kell látnom. Ilyenkor a konyha még fut, ott teszek rendet, odateszem az ebédet, bepakolom a mosogatnivalót (ha van). Eközben Kriszta nem biztoos, hoyg el is alszik, de szinte mindig csendben van. Lehet, hogy még egy órát is ébren van, de aztán elalszik.

Eddigre már majdnem mindennel végzek és ilyenkor leülök egy második kávéra a géphez. Ha marad munkám, csak 10-15 percet, ha nincs, akkor amíg felkelnek a lányok. De tekintve, hoyg Kriszta sokszor fél 3 felé alszik el, Boró meg fél 4 körül már kel, ez sem olyan rengeteg idő.

Miután felkelnek, ismét ebéd, ezúttal már Istvánnal együtt, majd ki-ki megy dolgára. Ha jól pihentek, a lányok egész délután-este jól vannak, játszanak, mesét néznek, olvasnak, építőznek, festenek, rajzolnak, babáznak, és sorolhatnám. Néha megrohamozzák István és birkóznak egyet. Máskor vele játszanak. Én ilyenkor végzek oylan munkákat, amiket ha csak én vagyok velük nem tudok, vagy nem jut időm rá: beszedem, elrakom a beszáradt ruhákat, vacsorát főzök, miegymás. Vacsora után mosakodás vagy fürdés, Borónak szopi (bár ez van, hogy megelőzi a vacsorát, ha szükséges, azaz, ha esetleg túl zsémbes már a kisasszony, megszoptatom evés előtt) és lefekvés. Ha Kriszta felkelt 4-kor, de legkésőbb fél 5-kor, akkor jó esély van rá, hogy 10-kor ő is elalszik, ha nem, hát később. Boróka általában fél 9 után fekszik, vele előtte játszunk egy nagyot, persze, szinte mindig Kriszta is bekapcsolódik, ez általában egy olyan családi hancúr. Ha véletlenül ez kimarad vagy rövidebb, akkor Boróka elégedetlenül fekszik le és sírva alszik el, úgyhogy próbálom sosem kihagyni vagy lerövidíteni.

Az éjszakáink mostanában eléggé rosszak ismét, útban a 8. metszőfog még mindig, miközben szörnyen duzzadtak a rágófogak helyei is. Jobb felől fenn már napok alatt áttör, remélem. De az is meglehet, hogy nem. Éjszaka újból egyszer sem, egyszer, kétszer, de akár háromszor is szopizhat; hiába, képtelen vagyok csak sétálni vele a lakásban, mert attól félek, hogy elalszom állva és angyobb lehet a baj. Sírni abszolút nem hagyom most, mert tudom, hyog nem jókedvében teszi szegénykém. Szopival hamar megynugszik és már alszunk is tovább mindketten. Lehet, hogy csak félórát, de még így is jobb, mint semmit.

Szóval, így zajlanak napjaink, vagy ha nem így, akkor lehet, hogy teljesen más sorrendben, de ugyanezekkel a mozzanatokkal. Máskor meg, ha elmegyünk itthonról valahová, akkor teljesen másképp. Kiderül ez is hogyan! :)"

Alvó angyalkák: