Elmaradások 3. - Tél

Múlt héten tél volt nálunk. Nem olyan igazi, mint az én gyerekkoromban, mondjuk, de tél volt és nagyon örültem neki. Igen, én örültem, mert a lányok végre megismerhették a havat (Kriszta eddig is látott havat, de túl sok fogalma mégsem volt róla.), hancúrozhattak benne kedvükre és főleg beüzemeltük a szánkót, ami tavaly óta csak porosodott a pincében. Tavaly, amikor volt egy pindurka hó, még nem volt szánkónk, mire meglett, már nem volt több hó. No, de most már nem fájhat a szívünk, hogy hó és szánkózás nélkül múlt el a tél.

A tél így nézett ki: éjszaka, vagy néha nappal is, havazott kb. 5 centit mindig, aztán délre már majdnem elolvadt, de szerencsére csak az utakon, járdákon. Ahol nem volt nagy forgalom, az utakon is megmaradt. Estére ismét lehűlt a levegő, aztán éjszaka újra havazás, míg másnap délelőtt szintén gyönyörű hótakaró, délre pedig olvadt latyak. De ez nem szegte kedvünket.:D Harmadik anpon már rájöttem, hyog ki kell használni a reggeli hideget és oylankor kell szánkózni menni, ezért reggeli után már kintibe öltöztünk. 1-1,5 óra után kellemesen fáradtan és tiszta havasan érkeztünk haza, mert bizony olyan helyekre mentünk, ahol jócskán volt hó, a lányok meg ki is használták a lehetőségeket. A korábbi kimenés még nagyon jó volt valamire: arra, hogy ne hóttfáradtan érkezzünk haza és ne legyen hiszti vetkőzés közben. Így nyugodtan lehetett ebédelni és utána lefeküdni.

Mindig elfelejtem leírni.... Néhány hete Krisztát csellel fektetem le délben. Szinte sosem megy szívesen az ágyba, alvásról meg hallani sem akar. Pedig nagyon jól tudja, és mindig el is mondja, hogy aki nem alszik, fáradt és zsémbes lesz, sírni, nyafogni fog, stb. No, én ilyenkor mondom neki, hogy gyere az ágyba, nem kell aludni, csak pihenni egy kicsit. Azóta kikéri magának, ő nappal nem alszik, hanem pihen. És nem is szabad megkérdezni, hogy jól aludt-e, mert rendreutasít.:D Amikor kinn sötét van, megkérdezi: most alszunk vagy pihenünk? De már ő maga is tudja, hogy mikor mi következik. :)

A fényképek a templomkertben készültek. Szerdán, amikor jöttünk haza Anyuéktól még bementünk ide és meg is örökítettem a hancúrozást. Pénteken már a másik templom kertjében voltunk, ott több gyerek gyűlt össze, és a hó is sokkal nagyobb volt. Kész hóemberekként mentünk haza mindhárman, csak ez nincs megörökítve.
Jaj, és azt áthidalandó, hogy az utakon, de még a széleken sem volt hó, úgy mentünk, hogy Borót a babakocsiba tettem, a csomagtartójába beállítottam a szánkót, Kriszta pedig vagy jött mellettünk, vagy ő is felpattant a kocsi elejére. Muszáj volt így menni, mert egyszer megjártam, hogy majdnem két gyereket kellett cipelnem és egy szánkót húznom.