2009. február 10., kedd

Folytatás...


Már nem is tudom, hogy pontosan mivel szerettem volna folytatni, de azért összeszedek néhány gondolatot!

Múlt szombaton Boróka megkapta az oltását annak ellenére, hogy aznap reggel kissé folyt az orra. Végülis nem is folyt, csa kicsit nedves lett a töve, a doktornő megvizsgálta és úgy gondolta, hogy nyugodtan beadhatja neki. Végül nem úsztuk meg túl simán a dolgot, mert vasárnap reggelre belázasodott a drága, vasárnap estére is volt hőemelkedése, de utána már nem. Viszont az orra jobban folyt utána és néha köhécselt is, de ezek is elmúltak már. Szegénykém, annyira utálta az orrszívót mindvégig! Játszani szeret vele, mutatja, hogy mire való, de ha a porszívó végéhez van csatlakoztatva, akkor vége a világnak! Próbáltam minél ritkábban szívni, de amikor kellett, akkor kellett. Vasárnap meg felfedeztem az áttört rágófogat, úgyhogy a tünetek egy része biztos amiatt jelentkezett. Azóta is voltak nyűgös napjaink, rossz éjszakáink, nagyon valószínű, hogy további fogacskák kínozzák. A 8. metszőfog alul még nincs kibújva, úgyhogy az is lehet, de lehet egy következő rágófog is.
Az éjszakák “finomvegyesek” voltak az elmúlt héten. Volt részünk több, mint másfél orás egyhuzamban való ordításban, amikor az égvilágon semmi sem volt jó, volt részünk sima ébredésekben gyros visszaalvásokkal és volt részünk néhány átaludt éjszakában is. Van, hogy csak 6-7-kor sír először, de olyan is volt, hogy már éjfél előtt riasztott. Legtöbbször meg is szoptatom ilyenkor, de azért igyekszem, hogy mégse legyen túl gyakori, hogy most már ne zavarjam meg az igény szerint beállt tejmennyiséget. Azért meglehet, hogy egy éjszaka kétszer is mellre kerül!

Múlthét elején Kriszta is panaszkodott, hogy fáj a nuni. Mindig pisi után. Rögtön vizeletfertőzésre gondoltam, és küldőpapírt kértem a laborba. Egyúttal vérvételt is írt fel a doktornő, sőt, egyúttal már Borónak is adott papírt, de neki csak az ujjából kellett volna vért venni. Végül nem lett semmi belőle, mert ahová mentünk, nem tudták megcsinálni, egy másik helyen rengetegen voltak és akkor már egyedül voltam a két lánnyal, úgyhogy egyelőre elmaradt. Végülis nem is bánom, de azért jó lett volna, hogy legyen némi fogalmunk az általános állapotáról, úgysem volt még iylen kivizsgálása. De majd legközelebb.
Krisztának levették a vért, nagyszerűen viselkedett, bár a végére már elkezdte mozgatni a kezét és sírt is, de nem csodálkozom, hiszen egy felnőttnek sem kis dolog az ilyesmi. Végül sikerült elterelnem a figyelmét róla és rávenni, hogy meséljen Mamának a kutyájáról. :)

Közben István Boróval már elment a munkahelyére, később mi is odamentünk Krisztával, majd én a két lánynal gyalog, azaz busszal hazamentünk. No, azt hittem belegebedek a kalandba. Borót ölben cipelni, miközben Krisztát kézenfogva vezetni, terelgetni, nem volt semmi. Szerencsére Kriszta nagyon szépen viselkedett, eléggé szótfogadott, a buszon meg hamar helyet adtak át nekünk, így simán ment minden, de a karjaimat alig éreztem, mire hazaérkeztünk. Még vagy 3 órát utána is alig tudtam felemelni a karjaimat. Másnap meg akkora izomláz költözött beléjük, hogy azt hittem, leszakadnak.
Útközben István munkahelye felé bementünk Krisztával egy óvodába, ahová be szerettük volna iratni, előtte pedig meg szerettem volna nézni. No, de nem lehet, először a városiakat kell felvenniük és csak ha marad hely, akkor vehetnek fel máshonnan gyerekeket. Kicsit szomorú vagyok, mert az itteni óvodáról nem hallottam túl sok jót, (mármint inkább az óvónőkről), és ezek szerint kénytelen leszek mégis ide iratni, de az óvodaigazgató, aki elmondta nekem a dolgokat, annyira antipatikus volt, hogy lehet nem is baj, ha nem oda fog járni. Persze, nem ő tanítaná, de akkor is. Véleményem szerint inkább a katonaságnál lenne a helye, mint egy óvoda élén! Mindegy, majd eldől, hogyan lesz, mindenesetre, csak egy-két óvoda jöhet még szóba, mert jó lenne, ha nemcsak Istvánnak esne útjába, hogy vinni és hozni tudja majd a kisasszonyt, hanem a tömegközlekedés útjában is lenne, hogy én is nyugodtan vihessem, ha István nem lesz itthon.

Palacsintaevés:



Pont, pont, vesszőcske...


.... nagy a hasa ...


A laboreredmények megvoltak már aznap. Mivel a vizeletnél minden negatív volt, nem beszéltem rögtön a doktornővel, csak pár perccel ezelőtt hívtam fel. A véreredmények is majdnem tökéletesek; ahol eltérések is vannak, vagy nagyon kicsik, vagy nem jelentenek semmit. Úgyhogy megnyugodtam, egészséges a lányom. Még hátravan a székletvizsgálat, azt a mintát azt hiszem, holnap fogjuk bevinni, de remélem, abból sem derül ki semmi rossz, nyugtalanító.

10 megjegyzés:

Agi írta...

Hát úgy látszik ez mindenhol igy van az ovikkal, sajnálom remélem végúl találtok egy jót.
Boró pedig nagyon aranyos ahogyan tömi magát.
Sziasztok.

Lori and Ruben írta...

A sétálásoktól én is előre tartok kicsit, de azért van még némi időm:)
Az ovi biztos tetszeni fog Krisztának, úgyis olyan nagylány már.
A 'pont, pont, vesszőcske' nálunk is menő:)
Debi és Lori

Kati írta...

Nálunk is az ovi-kérdés most a mindennapos téma. :)
Azt elhiszem, hoyg belefáradtál a kalandba. :p

Szitya írta...

Szia Edith!

Remélem, hogy ti ovi-ügyetek simább lesz, mint a mienk volt, bár végül nekünk is sikerült az optimális megoldást megtalálni..

Olvastam a másik blogodban, hogy muffin-sorozatot készítettél! A mennyiségi megjegyzéshez annyit, hogy ezek kisebb muffinok és hidd el, még más lesz a formája is, ha a papír-kapszlikba teszed. Örülök, hogy ízlett! Én meg majd kipróbálom a másik receptet, amitől olyan "búbos" lett a muffinod.

puszi,

Szilvi

Bogár és Gerti írta...

:-O Nagyon jó a török pasád :)
Puszi

kicsilány írta...

Az ovi kérdés remélem hamar rendeuődik nálatok. Kriszta nagyon ügyesen pon,pont vesszőcskézik!!! A kis palacsinafalatozó hölgyemény meg imádnivaló!!!

Évi írta...

Ezektöl az oltásoktól én is kivagyok.De legalább már mégeggyel kevesebb van neki hátra!!!
Az ovi téma!!!
nagyon körbejártam annak idején.Nekem sokat kell utazni, hogy elvigyem és hozzam busszal!!!ha nincs ki vigye én viszem és elég sokszor van.
És miért a messzebbi??
mert szerintem nem mindegy milyen közegben tölti azt a 3- évet.Hogyan bánnak vele, mire tanitják, kedvesek engedékenyek, vagy vaszigor van.
A katonaság(már ha lenne9 kötelezö), hagyjuk késöbbre.Még kicsik.
Persze, mindenkinek szíve joga dönteni, milyen szempont szerint választ ovit.
Én úgy érzem jó igy.Utazunk, de a gyerek imádja, jól érzi magát.Nincs hiszti reggelente, hogy nem akar menn444
Millió pusz, nagyon nehéz döntés ez, óriási mérföldkö egy gyereknek meg a szülönek is.

Ákombákom és Réka írta...

Nekem annyira nem volt szimpi a Réka ovija. na meg az egyik óvónéni:( Attól a hideg kirázott. És lőn csoda, a gyerek imádja így én is jóban vagyok vele. Néha ami nekünk nem szimpi, az nekik teljesen rendben van.
Örülünk hogy az eredmények jók lettek.
Krisz

Gabi írta...

Örülünk,hogy minden rendben van az eredményekkel!:)
Nagyon ügyesen rajzol Kriszta!:)
Szkokán fiúk

Unknown írta...

Sziasztok lányok!
Nagyon-nagyon tetszik az új blogotok!!!!! :) Edith csodálom az energiádat és az időbeosztásodat, hogy ezt ilyen szorgalmasan tudod vezetni! Csak gratulálni tudok, és még receptek is vannak, szuper! :)
Remélem jól telt a hétvégétek, utólag is boldog Valentin-napot!
Mi megbetegedtünk, én és Dóri náthásak vagyunk, Kristóf pedig köhécsel! :(
Minden jót nektek, puszi: Anita, Kristóf és Dóri