2012. október 31., szerda

Volt egyszer egy...

... osztálykirándulás.

Bizony, megvolt az első osztálykirándulás Krisztának az osztályával. Verőfényes, gyönyörű, szabályosan forró őszi napon, ahol nagyon jól érezte magát iskolás gyerek, szülő és kistestvér egyaránt. Birtokba vettünk egy erdőszéli tág domboldalt, ahol aztán lehetett sétálni, biciklizni, főzni, vagy éppen semmit csinálni. Sokan voltunk, és mivel sok kéz hamar kész, az egyik szakács mesterségű apukának már nem is volt más dolga, mint a hozzávalókat beleadagolni a nagy üstbe, és felvigyázni a tüzet, hogy minden megfőjön. Addig pedig ki-ki azt csinált, amit akart. Először az osztály elvonult egy kisebb gyalogos sétára a völgy másik oldalára, majd miután visszajöttek, biciklire pattantak (már akinek volt), és elindultak befele az erdőbe. Aki akart, a felnőttek közül is csatlakozhatott akár kerékpáron, akár gyalog. Igazából már "szabad" volt a program. Aki nem akart, az maradt a "placc"-on, vagy a gulyás elkészültét felvigyázta a szakács mellett.:)

Mi két-, illetve háromfelé oszlottunk, mert István maradt a tűz mellett, ezért hármasban indultam el a lányokkal, majd Kriszta előrehaladt néhány társával, és végül úgy döntött, hogy visszatér a törzshelyre az egyik apukával. Boróval, a tanító néni férjével és néhány anyukával meg csemetéjével megálltunk, amikor kiérkeztünk az erdőből. Végül hármasban maradtunk kicsi lányommal és az egyik volt ovis tanítványommal, és jól felszerelkeztünk galagonyával meg csipkebogyóval.

Mire visszaérkeztünk, már mindenki ott volt, és a gulyás is elkészült. Jóllaktunk, a gyerekek még futkároztak egy jót, illetve ki-ki megtalálta a számára legkedvesebb elfoglaltságot, és miután össze is pakoltunk mindent, kb. du. 6 felé hazaindultunk. Mert forróság ide vagy oda a déli órákban, délután, amikor a nap már bújócskázni kezdett velünk az erdő fái között, már eléggé hűvös is lett.  Hosszú konvojban indultunk el, hiszen összesen lehettünk vagy nyolcvanan is a kiránduláson! Minket azonban a hűvösség nem tántoríthatott el attól, hogy megálljunk, és még egy jó adag kökényt is szedjünk, ami azóta már szinte meg is aszalódott, és télen kitűnő alapanyaga lesz a finom gyógyteáknak.

A képeket ki-ki társítsa a megfelelő eseményhez, sajnos nincs most időm feliratozni őket.:)


















2 megjegyzés:

Virág írta...

Örülök, hogy jól éreztétek magatokat! :)

sedith írta...

Köszi, Virág!:)