2011. június 28., kedd

Édesnégyesben 1.

Vasárnap csodaklassz napot töltöttünk négyesben Aniékkal.

Aki ismeri Istvánomat, tudja, hogy a kulturális programok nem igazán hozzák lázba, ritkaságszámba megy, amikor egy-egy ilyesmire "el lehet kapni". Ő az a kényelmes fajta turista is, aki megelégszik a bejárt, ismert útvonalakkal, a lustálkodással, lubickolással, és csak a "kötelező" helyekre megy el azonkívül. Már a szememre is vetette, hogy a nyaralásunkra betervezett programok már most lefárasztották, amint elolvasgatta őket.:D
Persze, az imént nagyon leegyszerűsítettem a dolgot, mert azért benne is van kalandvágy, ő is, ha elmegy valahová, szereti, ha lát ezt-azt, de csak az olyasmire kíváncsi, amit csak ott talál meg. Egy művészettörténeti múzeumba pl. nem hinném, hogy elcipelhetném!

No, de kanyarodjak vissza a vasárnaphoz ...
Már régóta láttam egy kiállítás óriásplakátját, meg is jegyeztem, hogy no, azt szívesen megnézném, de István passzív maradt. Se igent, se nemet nem mondott. Ani oldotta meg a keleti kérdést: nem mennénk el vasárnap megnézni a Múmiákat? Én nagyon lelkes voltam, István pedig feltételhez kötötte: hát akkor útbaejtjük most a Balu-parkot is! (Szándékoztunk kettesben menni ide a következő hétvégék valamelyikén házassági évforduló megünneplése céljából.:)) És mentünk. A lányok amúgyis Idecsen voltak, ők tavaly amúgyis voltak a Balu-parkban, a múmiákat meg amúgysem kell még látniuk, úgyhogy ez felnőttprogram volt.

Idecset útbaejtve Hévíz és Gyergyó felé mentünk Csíkszeredába. Beérkezve a városba, feltértünk Csíksomlyó felé, megnéztük a templomot, majd a hideg szél hamar visszazavart az autóba. Ezután rögtön egy másik turisztikai objektumot céloztunk meg, a Kauflandot.:P:D Mivel kaját nem hoztunk magunkkal, éhes hassal meg semmit sem lehet csinálni, hát vásároltunk némi ennivalót, és csak az elfogyasztása után vettük az irányt a Csíki Székely Múzeumnak otthont adó Mikó-vár felé. Izgalommal tekintettünk (igen, István is, hisz' ilyesmit még ő sem látott) a ránk váró experience elé, őszintén, nekem fogalmam sem volt, mire számítsak, illetve, hogy a látottak milyen hatást gyakorolnak majd rám. Meglepő volt az eredmény: nagyon szerettem, és nagyon örülök, hogy megnéztem. Eleinte alaposan elolvastam a tudnivalókat, magyarázatokat, történeteket, végül viszont már nem volt türelmem. Kicsit sok is volt az információ úgy "együltömre". De mindenesetre, rengeteg érdekességet tudtam meg, amiről fogalmam sem volt, vagy netán tudtam, de nem értettem az ok-okozati összefüggéseket. Ani eleinte félt, kérte, hogy ne hagyjuk egyedül egy teremben, de a végére teljesen felbátorodott. Mindenesetre, nem is tudom, hogyan írjam le, hogyan írjam körül az egészet: egyszerre volt rémisztő, sokkoló, elkeserítő, informatív, érdekes és szórakoztató. Talán abszurdum, amiket leírtam, és elképzelhetetlen, hogy mindezen jelzőknek eleget tegyen, de így van. Ezt látni kell. És utána feldolgozni a látottakat, olvasottakat. Aki teheti, annak ajánlom, hogy szánja rá az időt és az üzemanyag árát, mert megéri. A belépő jegy normális értékű, felnőtteknek 10 lej, diákoknak, gyerekeknek 5 lej, a kiállítás pedig július 31-éig látogatható Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban.
Fotókat benn nem készítettem, mert nem volt szabad. Az udvaron viszont lehetett fotózni.:)










A nap második részéről pedig újabb bejegyzés születik majd.:)

3 megjegyzés:

szannalina írta...

Szerintünk is nagyon tartalmas nap volt. Mindketten élveztük !

A végére már egyedül maradva a termekben szemléltem és "fedeztem fel" a múmiák rejtélyeit.
Azért nem vagyok olyan félős!:)

Hajni írta...

Szia

Bár jó lett volna találkozni,mert mi csak 10 perccel lakunk a múzeumtól:)

Fájlalom,egy kissé,hogy nem jött össze,mert épp ma reggel gondoltam arra,hogy DE jó lenne veletek találkozni a lányokkal együtt.

Örvendek,hogy jól telt,és nagyon remélem a találkozást.

sedith írta...

Ani, :)

Hajni, ha a lányokkal mentünk volna, akkor biztos, hogy összehoztuk volna! No, majd egyszer a jövőben.:)