Istvánnal. Bár igazából csak magammal.:)
A lányok Idecsen "nyajalnak", mi pedig itthon álljuk a sarat. István dolgozni, hisz "csak" péntek van, holnap meg szombat lesz, de jön a másikféle munkája, a zenélés, én pedig hozzáfogtam a nagytakarításhoz. Már említettem, hogy hatalmas munka lesz, mert az utóbbi hetekben tényleg nem volt időm és alkalmam a tisztességes takarításra, és korántsem fogok végezni vele vasárnapig, de legalább elkezdtem, és a lányok nélkül mindenképpen gyorsabban haladok.
Borókának kissé legörbült a szája az autóban, amikor megkérdezte, hogy mi is ottmaradunk-e, és nemleges választ kapott, de a búcsúzáskor csak azért sírt, mert még egyszer meg szeretett volna puszilni minket. És miután megpuszilt, tényleg elment békével, mosolyogva integetett, majd beindult az udvarra, fittyet sem hányva ránk. :) És én olyan jól éreztem magam emiatt!!!!
Szóval ők most "nyajalnak", mi pedig, miközben ezt a bejegyzést írtam, csomót telefonálgattunk egymásnak és másnak, a családi "nyajalás" érdekében. Pedig úgy volt, hogy idén nem nyaralunk, azaz, teljesen más terveink voltak nyaralásügyben.... No, de azért azt még meg kell érni!:)
Update: Megyünk. Szoba lefoglalva. Július 10-15 között. Hogy hová? Majd akkor... (Nem babonából, csak úgy, meglepetésből.:D) Még alig hiszem el ... és főleg azt, hogy István belement ebbe az utazásba.:) Annyit megsúgok, hogy maradunk tágabb értelemben vett lokálpatriótának.:) Remélem, semmi sem jön közbe, de persze, hogy nem fog.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése