2011. március 31., csütörtök

Csak kicsit, sokat és egész nap!


Aki a kezdetektől vagy már elég régóta olvassa blogunkat, bizonyára emlékszik még a Borókával megjárt alvási kálváriánkra, hogy egyéves volt majdnem, amikor először átaludta az éjszakát és néhány hónapnyi kvázi jóalvás után ismét "elromlott". Végül kb. kétévesen rendeztük le a dolgot, azóta jól alszik, átalussza az éjszakákat, bár természetesen, egy-egy pisilés, vízivás még felébreszti néha. Ha jobban belegondolok, az egész azután kezdett alakulni, miután abbamaradt a szopi. Nem azt akarom mondani, hogy a szopi miatt nem aludt, de tény, hogy az is befolyásolta.

És akkor elkezdett jól aludni, elkezdtem én is pihenni éjszakánként. Ismét visszagondolva, nem is tudom, hogyan bírtam ki azt az időszakot, annyi alvással amennyit akkoriban megengedhettem magamnak! De kibírtam, és hál'istennek túl vagyunk rajta.
Persze, utána is voltak dolgok, amiknek örültem volna, ha nem lennének, de bíztam abban, hogy lassan (ahogy ez mindenben beizonyosodott) azokon is túllépünk. Mert pl. még tavaly ősszel is, délben csak úgy tudtam elaltatni a kisasszonyt, ha ölbevettem és a vállamra hajtotta a fejét. Ezzel szemben este beraktam a kiságyába és elaludt. Jó, olyan időszakok is voltak, amikor csak úgy aludt el az ágyában, ha mellette maradtam amíg elalszik, vagy ha simogattam is közben, de ezek jöttek és mentek. És aztán egyszercsak délben sem kellett ölbevennem. Hogy mikortól, nem tudom. Ezek csak úgy egyszerűen történtek. Vagy megszokta, hogy az oviban is úgy alszik el és már itthon sem igényelte. Végülis mindegy. Jó, hogy így történt.

Amikor átköltöztek a nappaliba éjszakára (már egy ideje ott alszanak a kihúzhatós foteleken), mert Boró már nem akart megmaradni a kiságyban, Krisztát meg még félünk az emeletes ágy emeletén altatni, ismét bejött egy fordulat: kérte, hogy feküdjünk mellé. Amivel semmi bajom nem is volt per pillanat, csak éppen nem szerettem volna, ha ezután az lenne a vigasztalója. Ezért aztán megpróbáltam, hogy egy idő után eljövök. De úgy, hogy előre megbeszéljük, mennyit maradok. És itt jött be a címben említett, önmagában érthetetlen szöveg: "csak kicsit, sokat és egész nap - jó, anyukám?" Ami azt jelenti, hogy először kicsit, majd sokat, majd egész nap maradok, és mindez kb. 5 perc alatt le is jár. És úgy működik a dolog, hogy odabújok mellé, megbeszéljük, hogy kicsit, ... stb., majd simogatom, ölelgetem, duruzsolok neki, és akkor csak kijelentem: no, a kicsi le is járt. Ugyanígy, még 1-2 perc eltelik, és mondom: no, a sok is lejárt.:) És az egész nap is így jár le. Aztán megpuszilom, megsimogatom, elköszönök tőle és megyek, végzem a dolgom. Rendszerint elalszik néhány percen belül. Ritkábban történik meg, hogy eszébe jut még valami, ami nem tűr halasztást. Máskor meg, erélyesen kijelenti: "menny ej, edzsedüj akajok ajudni". (Az egyedül-t nem éppen így ejti, nem kimondottan dzs-t mond, de nem is teljesen tiszta gy-t, de az érdekesség kedvéért inkább így írtam.:))

Szóval, kicsi Borókámnál mindennek el kell jöjjön az ideje, mint nyáron a szalmakalapnak, és érdemes kivárni a dolgokat, mert az úgy hálásabb, "kifizetődőbb". Most már csak a hisztikről szokna le!

11 megjegyzés:

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Mindenek eljonn az ideje persze.En is mindig ezt mondtam,nalunk a pelus dolog ideje kenne eljojon a Szabinanal,nappal persze nincsen pelus,ejjel van de mar tobbnyire szaraz de azert neha neha belefut egy kis pisika, es felek meg levenni mert hiaba hogy neha folkolt ejjel pisiklani, de meg nincs ra felkeszulve azt hiszem meg bzitonsagban erzi magat ha pelus van rajta jobban tud aludni. Mar koraban volt egy olyan honap hogy nem tettunk ra pelust es nagyon jol ment neki,de egy ido utan mindig mondta hogy felt es ezert vissza kellett rakjuk kulonben nem aludt.Nalunk is most gondok voltak es vannak az elalvassal az ora atallitas miatt.pusizka

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Ja es Kriszta draga holnapra nagyon boldog szuletesnapot kivanunk neked.puszika

fenci írta...

Akkor én is reménykedhetek, hogy valaha kialudhatom magam? mert alvás ügyben nálunk is aza a helyzet, hogy alig alszunk... ők persze nappal kipihenik magukat, én meg kóválygok egész nap. És én is azt hiszem, hogy a szopi is befolyásolja (amióta Boróka este eszik rendes ételt azóta ritkábban kel fel)

Sz. Zita írta...

Kicsi édes Boróka :) Olyan aranyos lehet. Boldog Szülinapot Neki, és sok-sok puszi nektek.

Kati írta...

Édes! :-)
Kicsit, sokat? Ez jó! Nálunk Marci átöleli a nyakamat és megkérdezi "vigyázó jám"? :-)
A lányok egész éjszaka a helyükön maradnak? Mi éjfél körül hárman (Marcival), hajnalban négyen (Emmus is) vagyunk a franciaágyban, aztán ismét hárman, mert valamelyik szülő nem bírja, s átmegy a gyerekszobába... :-)))
A hiszti is szűnik majd, biztosan...

Eperke írta...

Sziasztok.

Most fedeztelek fel benneteket.Ági vagyok,két kisfiúval.
Vajdaságból.
Baj lenne ha olvasnálak benneteket?
A mi blogunk zárt,de küldök meghívót,ha szeretnétek.
Kérnék egy email címet ide:
bagnes1981@freemail.hu
Üdv.

Szitya írta...

Ez olyan aranyos lehet, Edith!!!!

Nagylányodnak pedig nagyon sok boldogságot mára és az elkövetkezendő sok-sok évre!
Puszi,
Szilvi

sedith írta...

KÖszönöm mindannyiótoknak a köszöntéseket!!!! Kedvesek vagytok!:)

Zita, ma Krisztának van a szülinapja!:P

Ágnes, üdvözölek a blogunkon, persze, hoyg olvashatsz, azért nyílt blog! Majd írok mailt.

Kati, Boróka van, hogy hozzánk akar jönni, de olyankor már tudom, hogy valami baja van vagy kezdődik, különben az ágyába menne vissza. Kriszta meg sosem szeretett velünk aludni, ő még betegen is állandóan a saját ágyába kérte magát. :)

Zita írta...

Jaj, micsoda gyönyörű haja van Borónak!
Az alvással kapcsolatban: Ancsi a mai napig kel éjjel egyszer (ivás vagy wc miatt), de szerencsére azonnal alszik tovább. Nóri 3-4-szer kel éjjel és iszik, de szerencsére ő is hamar visszaalszik.
Zita

Sz. Zita írta...

Igen, tudom :) Az éjjel álmomban rájöttem, hogy valami nem ok, mert Borónak volt már januárban :))
Boldog szülinapot Krisztának, és neked is :) puszi

Andici írta...

El e hiszem mekkora nagylány lett :)