Csak kicsit, sokat és egész nap!

Aki a kezdetektől vagy már elég régóta olvassa blogunkat, bizonyára emlékszik még a Borókával megjárt alvási kálváriánkra, hogy egyéves volt majdnem, amikor először átaludta az éjszakát és néhány hónapnyi kvázi jóalvás után ismét "elromlott". Végül kb. kétévesen rendeztük le a dolgot, azóta jól alszik, átalussza az éjszakákat, bár természetesen, egy-egy pisilés, vízivás még felébreszti néha. Ha jobban belegondolok, az egész azután kezdett alakulni, miután abbamaradt a szopi. Nem azt akarom mondani, hogy a szopi miatt nem aludt, de tény, hogy az is befolyásolta.

És akkor elkezdett jól aludni, elkezdtem én is pihenni éjszakánként. Ismét visszagondolva, nem is tudom, hogyan bírtam ki azt az időszakot, annyi alvással amennyit akkoriban megengedhettem magamnak! De kibírtam, és hál'istennek túl vagyunk rajta.
Persze, utána is voltak dolgok, amiknek örültem volna, ha nem lennének, de bíztam abban, hogy lassan (ahogy ez mindenben beizonyosodott) azokon is túllépünk. Mert pl. még tavaly ősszel is, délben csak úgy tudtam elaltatni a kisasszonyt, ha ölbevettem és a vállamra hajtotta a fejét. Ezzel szemben este beraktam a kiságyába és elaludt. Jó, olyan időszakok is voltak, amikor csak úgy aludt el az ágyában, ha mellette maradtam amíg elalszik, vagy ha simogattam is közben, de ezek jöttek és mentek. És aztán egyszercsak délben sem kellett ölbevennem. Hogy mikortól, nem tudom. Ezek csak úgy egyszerűen történtek. Vagy megszokta, hogy az oviban is úgy alszik el és már itthon sem igényelte. Végülis mindegy. Jó, hogy így történt.

Amikor átköltöztek a nappaliba éjszakára (már egy ideje ott alszanak a kihúzhatós foteleken), mert Boró már nem akart megmaradni a kiságyban, Krisztát meg még félünk az emeletes ágy emeletén altatni, ismét bejött egy fordulat: kérte, hogy feküdjünk mellé. Amivel semmi bajom nem is volt per pillanat, csak éppen nem szerettem volna, ha ezután az lenne a vigasztalója. Ezért aztán megpróbáltam, hogy egy idő után eljövök. De úgy, hogy előre megbeszéljük, mennyit maradok. És itt jött be a címben említett, önmagában érthetetlen szöveg: "csak kicsit, sokat és egész nap - jó, anyukám?" Ami azt jelenti, hogy először kicsit, majd sokat, majd egész nap maradok, és mindez kb. 5 perc alatt le is jár. És úgy működik a dolog, hogy odabújok mellé, megbeszéljük, hogy kicsit, ... stb., majd simogatom, ölelgetem, duruzsolok neki, és akkor csak kijelentem: no, a kicsi le is járt. Ugyanígy, még 1-2 perc eltelik, és mondom: no, a sok is lejárt.:) És az egész nap is így jár le. Aztán megpuszilom, megsimogatom, elköszönök tőle és megyek, végzem a dolgom. Rendszerint elalszik néhány percen belül. Ritkábban történik meg, hogy eszébe jut még valami, ami nem tűr halasztást. Máskor meg, erélyesen kijelenti: "menny ej, edzsedüj akajok ajudni". (Az egyedül-t nem éppen így ejti, nem kimondottan dzs-t mond, de nem is teljesen tiszta gy-t, de az érdekesség kedvéért inkább így írtam.:))

Szóval, kicsi Borókámnál mindennek el kell jöjjön az ideje, mint nyáron a szalmakalapnak, és érdemes kivárni a dolgokat, mert az úgy hálásabb, "kifizetődőbb". Most már csak a hisztikről szokna le!