Már jött is egy Mikulás...

Ma, 5 után néhány perccel, ünnepi fénybe öltözött községünk. Az immár (harmadik éve) hagyománnyá vált szokás sokakat megmozgat és mindig nagy a tömörülés a főtéren. Ismét azt írhatom, hogy apróság, vagy mondhatnám azt is, hogy "fölöslegesség", de mindenesetre, szívet melengető. Mert ha kimész este, nemcsak a sáros feketeséget látod, hanem gyönyörködsz a fényekben. Nem a külsőségek teszik a karácsonyt, az tény, de ahogy elég egy szikra a gondolat kipattanásához, talán egy fénysugár is elég a hangulatteremtéshez. Talán csak éppen az a pillanat hiányzik, hogy átérezhesd a Lényeget.

Mi is kiértünk néhány msodperccel azelőtt, hogy kigyúltak volna a fények. Az össznépi visszaszámlálást már a mi hangjaink is erősítették. És látni kellett volna a csodálatot a lányok arcán, meg a hitetlenkedést és végül az elragadtatást. Mert ők nem igazán tudták, hová és mire megyünk. De örömmel integettek a Mikulásnak, aki már ma eljött, hogy ne tegyen keresztbe egy másiknak, aki vasárnap du. egy másik rendezvényen fog érkezni... Szerencsénk volt. A nagy tömeg szélén épp felfedeztük Boróka két óvónőjét, akik egy-kettőre felkapták a lányokat, hogy jobban láthassanak, és segítettek nekik kezet nyújtani, amibe végül a Mikulás belenyomta a kis csokoládét. Közben karácsonyi dalokat szórt a hangszóró és tényleg szép volt. Kicsit fényképezkedtünk is, és ismét, végre, lett egy teljes létszámú családi fotónk. A másik nő a képeken Boróka egyik óvónője, Ibolya, a másik, Piroska eltűnt valahová. :)