2010. december 15., szerda

Ismét mindenféle

Nem. Egyszerűen nem nyugszom. Az interjún kellene dolgoznom az Erdélyi konyhába (ezért is vagyok fenn ilyenkor), de most jött az "ihlet". Írnom kell.

Önmagam vagyok, megint, most is, mint mindig. Tele tervekkel a közelgő Ünnepre, túlvállalásokkal. De ilyenkor szeretem. És most még hó is van. :-D Nem is kicsi. :)

Lejárt tegnap a karácsonyi vásár, és nagy siker volt. Fogytak a portékák, mint a cukor. Megvették a mézeskalácsházikómat, az adventi koszorúkat és szinte az összes apródíszt (vagy 5, ha maradt), de a Kati (kolléganőm) által készített varrt képeslapok, a mécsesek és a szalvétatechnikával díszített üvegtálkáknak is nagy keletje volt. No meg a kifesteni való kis gipszfiguráknak! És aki ott járt, meggyőződésem, hogy csak tátotta a száját a sok szép aranyos, meglepő ötlet láttán. Mert én, ahogy végigmentem minden csoport asztalkája előtt, tényleg csak ámultam és bámultam. Látni kellett volna. (Majd lesznek képek is, ha a kolléganőm - egy másik - elküldi őket.)

Megvolt a nagybevásárlás. Ma délután. Anyu vigyázott a lányokra - ők is vették ki őket az óvodából - mi pedig megvettünk szinte minden ajándékot és élelmet, ami az üünnepre kell. Maradtak el apróságok, de azokat munka után is meg tudom még venni karácsonyig. Nagy kő esett le a szívemről ezzel a vásárlással, mert eddig mindig "sikerült" sokkal későbbre hagyni, és mindig csupa ideg voltunk, mire lejárt. Nem mondom, hogy a mai vásárlás vetekedett volna a szovátai kiruccanással, mert ma is elfáradtunk, sok üzletben jártunk, de maga az a tény, hogy nem tapostuk egymást agyon az üzletekben, és főleg, hogy csak ketten voltunk, már sokat jelentett.

Krisztáék holnap szerepelnek, Borókáék csütörtökön. Krisztát nem féltem, gyönyörűen mondja a verseit, ő bátran kiáll, de Boróka kétlem, hogy majd kiállna szavalni.  Mindegy, az a lényeg, hogy ott legyen, aztán majd egyszer ő is belejön az ilyesmibe.:)

Jelentem, a derekam kezdi jól érezni magát.:) Használ neki a fizioterápia, hál'Istennek! Túl vagyok a kezelések felén, azaz a 10-ből már 6 lejárt. És tegnap, torna közben csak arra lettem figyelmes, hogy egészen fel tudom emelni a kinyújtott lábamat, több, mint merőlegesre, mindenféle fájdalom nélkül. Ez pedig hatalmas felfedezés volt, mert múlt héten, kb. a 2. kezeléstől kezdve, iszonyúan fájt mindenem. Valószínű, hogy a kezelésegyüttes bolygatta fel a szervezetem addigi működését és próbált igazodni az új helyzethez. Mindenesetre, tetszik ez az új, kvázi fájdalommentes állapot (mert azért most, pl, ha a gépnél ülök, nem igazán tetszik a gerincemnek, de azért igyekszem a neki legmegfelelőbb pozícióban tenni), és a rendszeres gyógytornával, amit itthon is csinálok és a hivatalos kezelés lejárta után is folytatok, remélem, hogy meg is marad! Négyféle kezelést írtak fel: a galvánkezelést, a TENS-et, ami szintén egyfajta villanykezelés, a masszázst és a gyógytornát. És, nem utolsó sorban, az, hoyg idejárok, kész pszichoterápia és pihenés, kikapcsolódás is, mert amíg "ráz az áram" olvasok, illetve a lánnyal, aki a gépeket kezeli, masszíroz és felügyeli a tornámat, már tegező viszonyban dumálunk és jókat nevetünk.

És végül, de nem utolsó sorban, végre eljött az ideje annak, hogy megrendelhessem a régóta megálmodott és várva-várt kenyérsütő gépemet. Igaz, peches vagyok, mert már 3 rendelésemet mondták vissza, mert egy elég drága gép, ritkán tartják raktáron a cégek, és így év végén a szállítók sem hoznak újakat, de bízom benne, hogy mégis sikerrel fogok járni. A holnapi napot is izgalommal várom, kíváncsi vagyok, milyen választ kapok a 4. rendelésemre. Ja, a gép egy Panasonic, csupa ötcsillagos véleményeket olvastam róla, és egyszerűen, nem adhatom alább a mércét. Drága, igaz, de nagyon hosszú távra akarom megvenni. Olcsó szóba sem jöhet (ahhoz túl szegények vagyunk), egy közepes árú pedig (300-500 lej) már szintén túl nagy összeg ahhoz, hogy kockáztatni merjek.

5 megjegyzés:

Szabina es Julia írta...

Sziasztok!
Eloszor is gratullaunk nektek a sok szep diszes dolog eladasaert.Orulok hogy tul vagytok a nagy bevasarlason es a csajok sem betegek,remelem a nagy hoba kijartok szankozni.De jo anya hogy hasznal neked a gyogytorna.Csak igy tovabb anya,remelem megtudod venni a kenyer suto gepedet is vegul.puszika

Kati írta...

MOst nem olvaslak, rohanok, de legközelebb...
Köszi az almás tippet...már ismerem... de csak egyszerűen a mézesek közé raktam eddig. (Amelyikhez hozzáér, az megpuhul, a többi nem. :-(((
Szerinted hogyan csináljam? A fóliára rakjam az almát? (Ez folpack?) Akkor nem ér a mézesekhez... Vagy igen? Bocs, hogy ilyen béna vagyok... :-SSS

sedith írta...

Kati, én is rohanok. IGEN, ahogy mondod. :)

Kati írta...

Ok! :-))) Megvolt. Puhulnak... :-)))

Öröm téged olvasni! ... rögtön jobb kedvem lett!

Zita írta...

Sziasztok!
De jó, hogy túl vagytok a nagybevásárláson! Nekünk is megvan a nagyja, apróságok vannak vissza. Nagyon kíváncsian várom a képeket az ovis vásárról, mi is szeretnénk majd hasonlót tartani - talán jövőre. Örülök, hogy végre jobban vagy, használnak a kezelések.
Na igen, Kriszta miatt tényleg nem kell izgulnod, nagyon ügyes nagylány! Boró is biztosan belejön hamar a szereplésekbe!
Puszi nektek,
Zita