Havazott

Tegnap este Krisztával kettesben mentünk a könyvbemutatóra, ahol a kisasszony ismét szavalt. Nagyon hideg szél fújt, mondom neki: ebből még hó is lehet reggelre, bár - hogy ne legyenek túl nagy illúziói - egyáltalán nem biztos. Rá majdnem két órára, amikor kiléptünk a plébániáról, rögtön felfigyeltem a furcsa neszre: ez nem eső, ez szilárdabb "eső". És igen, dara hullt. De mire hazaérkeztünk, már javában hullt a hó, és egész este hóvihar dúlt. Rendszeresen rájártunk az ablakra, hogy meggyőződjünk róla: még nem hagyta abba. Későeste már vékony lepel borította a szárazabb részeket, és ez a filigrán kis csipke ma is ottmaradt. Sőt, remélem, marad is, mert pillanatnyilag a "nagypocsolya" (az ablakunk alatt az út kanyarulatában mindig hatalmas pocsolya keletkezik, ha esik az eső) is befagyott.

A délelőtt folyamán is szállingóztak a pelyhek kisebb-nagyobb megszakításokkal, és délután 3-kor, amikor kiléptem az óvoda kapuján, szintén szitált a hó. Fene tudja, hogy van ez, de az a néhány fehér, múlandó pöttyöcske olyan jókedvre tudott deríteni, hogy csak na! Vígan szedtem a lábaim, s még az sem vette ela  kedvem, hogy István már otthon volt, és én gyalog kellett mennem kezelésre. Sőt, meg sem kottyant a táv. Közben lelkesen azon ötleteltem, mi mindent készítek a hétvégén a hétfői karácsonyi vásárra, amit az oviban tartunk. Mondjuk, kicsit felelőtlenül ötletelgettem magamban, mert az időm nem tudom, hogy fog jutni annyi mindenre, de legalább azt mondhatom: a szándék mindenképen megvolt!:D És nemcsak a szándék, mert a tett is, hiszen már készen vannak az elemei a mézeskalácsházikónak, holnap már csak össze kell ragasztani a házat! Az adventi koszorúknak újabb adag mézest kell begyúrnom, remélem, abból a karácsonyfa-díszek is kijönnek!

Szóval, hiába fájt ma annyira a derekam, hogy sokszor azt sem tudtam, hová tegyem magam (de hogy a gerincproblémám, a kezelés-masszázs, az éppen megérkezett menstruációm vagy a vesém miatt fájt, képtelen voltam eldönteni), mégis teli voltam/vagyok (hiszen ni, mennyi az idő és én még mindig itt kukorékolok a billentyűzeten) pozitív energiákkal, és mindezt annak a csámpás kicsi hónak, hópelyheknek köszönhetem, amit annyira vártam. Legalább annyira, mint a gyerekek!:)