Strand

Ma délután, bár már inkább este volt, hiszen 6 órára érkeztünk oda, strandolni voltunk a Víkenden. Talán ez volt az év utolsó lubickolása! Reggelente már nagyon hűvös van, és az autók, a fű is mindig harmatos, napközben viszont már egy hete, hogy nagyon szép idő van, sőt, kánikula! Ma is, 6 előtt nem sokkal 32,5-öt mutatott az autó hőmérője.
Rapidfürdőzés volt ez, mert ahogy megérkeztünk, már bele is csobbantunk a vízbe, és nem sokkal indulás előtt szálltunk ki. Közben kipróbáltuk szinte az összes mélységű medencét (én tényleg mindegyikben voltam:P), a csajok lecsúsztak párszor a kiscsúszdán, majd egy-egy leányzóval együtt lecsúsztunk néhányszor a nagy csúszdákon is. Ezután mentünk a "nagyvízbe", azaz lányoknak volt nagyvíz, mert itt már nem érték az alját. ÉS Boróka itt fedezte fel először, hogy a vízbe ugrani is lehet. Alig lehetett leállítani. - Még, még, még, kiáltotta! Nem érdekelte, hoyg orra-szája megtelik vízzel, csak még, még, még kellett neki. Végül annyira felbátorodott, hogy nem is engedte, hogy fogjam a kezét, teljesen egyedül ugrott, bár persze, mielőtt csobbant volna, mindig elkaptam, hogy ne merüljön el teljesen. Egyszer Kriszta is ugrott, de ő, önmagához híven, nyüszítve és prüszkölve, torkaszakadtából kiáltotta: uuuuuuutálok ugraníííííííí.:) Ellenben ügyesen tempózik már a karúszókkal. Boróka az úszógumijával igazából nem halad még előre: forgolódik, meg helyet változtat, de nem tudatosan és célirányosan, mint Kriszta. Istvánnal felváltva felügyeltük őket, míg egyikünk a nagymedencét vette karcsapásai alá.

Visszefelé menet ismét útbaejtettük a nagycsúszdát, a szökőkutas kismedencéket, majd szárazra törülés után még hintáztak-csúszdáztak egyet a csajok. Végül egy-egy gombóc fagyival koronáztuk meg a napot és visszasétáltunk a leparkolt autónkhoz.