Nyaralás, Szováta, fürdőzés

Sokat gondolkodtam, hogyan meséljem el a Szovátán tölött időszakot, és arra a következtetésre jutottam, hogy túlságosan sablonos, unalmas lenne, ha napokra lebontva tenném meg, hiszen igazi programunk csak az egyik napon, az utolsó előttin volt. Így aztán arra gondoltam, hogy témakörösítem az eseményeket: külön bejegyzés lesz a lubickolásról, a wellnessezésről, a sétákról, az étkezéseinkről és végül a parajdi kiruccanásunkról. Kezdem is rögtön az elsővel.

Az előző bejegyzésemből már nyilvánvalóvá vált (ha valakit nem rettentett el a hossza és mégis elolvasta), hogy idei nyaralásunk a pancsolás-láblógatás jegyében telt. Erre több lehetőségünk is adódott, hiszen "ingyen"belépőnk volt a Medve-tó és a Mogyorósi tó strandjára, illetve a szállodában igénybe vehettük a sósvízű és az édesvízű medencét is. Szégyen vagy sem, nem érdekel, de mi inkább a benti medencéket használtuk, mert egy: így elkerültük a hőgutát, ami kint uralkodott; kettő: a lányok jobban élvezték az édesvízi parádézást, mint a sósvízi jókislánykodást; három pedig: kényelmesebb volt lifttel lemenni az alagsorba, mint lecaplatni vagy száznál is több lépcsőn, majd visszavánszorogni rajtuk egy-egy fáradt, nyafogós manóval a nyakunkban.

A Danubius Health Spa Resort Szováta üzemelteti a három szállodát, a Danubiust, a Bradetet (Fenyves a neve jelentése) és a Faget (Bükkös) hotelt. Ez a három szálloda, illetve egy negyedik, a Mogyorós (Alunis) Hotel úgy van kialakítva, hogy át lehet járni egyikből a másikba úgy, hogy ki sem kell tenned a lábad a szabadba. Ott vannak egymás mellett, csupán néhány méter választja el őket egymástól. A Bradet Szálló a "találkahely": két felszíni átjárón keresztül "gyűjti össze" a másik két szálloda lakóit és egy másik, ezúttal földalatti átjárón keresztül "juttatja el" őket a Danubiusba, a főépületbe. Természetesen, mindegyiknek van külön ki-bejárata, de pl. a Medve-tóra így a legegyszerűbb a lejutás.

Nos, a föld alatti átjárón mi naponta többször is közlekedtünk, akár a wellness-részlegbe, akár a tóra vagy a városba mentünk. A csajok imádták hívni a liftet és érdekes módon Boróka is annyira jól tájékozódott a végére, hogy mindig tudta, mikor kell a lefele vagy felfele mutató gombot megnyomnia.

Első nap délutánján-estéjén kipróbáltuk a benti medencéket, mert másra nem volt lehetőségünk. Kész komédia, amit a két kisasszony leművelt a vízben.
http://www.sendspace.com/file/mnfd8q
Pancsoltak, ugrándoztak, pörögtek-forogtak, úsztak, kapálóztak és még bármi, amit gyerekekről el lehet képzelni vízimutatványként. Az már nem volt meglepetés, hogy Boróka a vakmerőbb, akkorákat ugrott(szerencsére, még nem a széléről), hogy tényleg féltettem. Az sem volt baj, ha szeme-szája-orra megtelt vízzel, egy-két prüszkölés után már vígan folytatta előző tevékenységét. De Kriszta sem hagyta alább: egy fokkal visszafogottabban talán, de ugyanazt művelte, mint hugicája. És ő már utánozta a többieket is, a nagyokat. Végül már szinte karúszók nélkül is bemerészkedett volna, de nem engedtem, ahhoz hozzáértő személy felügyelete kellett volna. Végig mondogatta: ugye, anyukám, milyen ügyes vagyok, ugye, hogy bátor vagyok? Büszke vagy rám? Mondanom sem kell, hogy az voltam és pityereghetnékem támadt ezen az elismerésre való szomjazásán. :)

Másnap délelőtt a Medve-tóra mentünk le. Kicsit féltem, hogyan fogják megélni, hogy nem lubickolhatnak, pancsolhatnak a vízben főleg saját érdekükben, de másokra is tekintettel kellett lenni. Én nem fürdőz(het)tem aznap bizonyos okok miatt, így csak a partról nézegettem őket és gyönyörködtem bennük. No meg kattintottam agyba-főbe, és igazából ezeket a képeket sajnálom, hogy "elúsztak". Kriszta ügyesen, megbízhatóan úszkált az egyik kialakított medencében, Boróka Istvánnal a nagy tóban lubickolt. Megértették, szerencsére, hogy a víz alatt járhat kezük-lábuk, de a felszínen nem spriccelődhetnek. Kb. két órát voltunk a tónál, úgy fél 1 körül kezdtünk szedelőzködni, amikor a tömeg nagyrésze még javában húúúúúú-gatott a fürdés végének közeledtét jelző csengetésre.

Mert a Medve-tó egy olyan egyedi csodája a természetnek, amit meg kell védeni. És ennek érdekében déli 1 és du. 3 között tilos a fürdés a tó vizében. A strand területét nem muszáj elhagyni erre az időre, de a vízbe nem szabad bemenni. Erre az intézkedésre azért van szükség, mert a fürdőzés következtében a víz hőmérséklete csak hűl és hűl, és ezt a folyamatot legalább lassítani kell, ha megakadályozni nem is lehet. A Medve-tó Európa egyedüli heliotermikus tava, ami azt jelenti, hogy vizét a nap melegíti. De sókoncentrációja következtében - ami, természetesen, az alsóbb vízrétegekben a nagyobb - először ezek az alsó rétegek melegednek fel, és minél mélyebben vannak, annál melegebbek is. Keletkezése után, bizonyos mélységben (már nem tudom pontosan, hogy mekkorában, talán másfél méteresben) 71 fokos volt a víz hőmérséklete, de ahogy elkezdődött benne a fürdőzés, ez fokozatosan lecsökkent 50 körülire. Napjainkban ezt a hőmérsékletet sem éri már el a víz, mélyen lehet úgy 40 fok körüli, de a felsőbb rétegekben már csak 30 és 40 közötti értékeket mutat. Nos, ezért van az a déli kétórás tiltás a fürdésre vonatkozóan, ami előtt a strandolók többsége érthetetlenül áll, de legtöbbjük elfelejti, hogy ez nem egy egyszerű sósvízű strand vagy medence. Mondjuk, ebben is van némi üzlet, mert pl., aki elhagyja 1 órakor a strandot, de délután vissza szeretne menni, annak újból ki kell fizetnie a belépő nem is olyan kis összegét, és szintén csak 3 órára. Talán ennek áthidalására született az a megoldás, hogy a Medve-tó közvetlen szomszédságában levő Mogyorósi tavat, amit a Medve-tó vize táplál, szintén strandosították, így aki azt szeretné, akár reggel 9-től du. 5-ig is fürdőzhet egyhuzamban.

Nekünk szerencsénk volt. A szállodai ajánlatunk tartalmazta mindkét strandra az ingyenes belépőt, és bár tulajdonképpen fizettünk érte, mégis minimális volt az összeg ahhoz képest, mennyit kellett volna fizetnünk, ha nem szállóvendégek lettünk volna. Így már a becsekkoláskor megkaptuk karkötőinket, ami szabad ki-bejárást biztosított a strandok területére, a fürdési tilalmon kívül semmilyen más korlátozásunk nem volt. A Mogyorósi tóra nem mentünk el, nem volt mikor, még a Medve-tóra is ez volt az egyedüli alkalom, amikor családostól lecuccoltunk. Már írtam, nagyobb sikere volt a benti, édesvízű medencének, bár a lányok is néha megmártóztak a benti sósvízűben, amit szintén a Medve-tóból szivattyúznak ki.

Estefelé szintén volt medencézés, és szerdán délelőtt és délután is úszkáltunk. Nem állt szándékunkban csupán ennyit lubickolni, de az eseméynek sajnos úgy alakultak, hogy a lányoknak ennyi volt a fürdés. Szerdán éjszaka Boróka nagyon nyugtalanul aludt, minden ötpercben felsírt, morgolódott-forgolódott, és legtöbbször mérgesen azt mondogatta: nem tudokkkk. Kerestem a válaszokat magamban, mit nem tudhat, megigazítottam a takaróját, azt hívén, hogy belegabalyodott a lába, adtam vizet, vittem pisilni, de semmi sem hozott megoldást. Mígnem egyszer meghallottam a szörcsögését. Érdekes módon nem hallatszott mindig. Amikor rájjöttem magam is, már ő is mondta: nem tudok huhogni (azaz szuszogni:D). Bajban voltam, mert semmiféle orrcseppet nem vittem. Annyit tehettem, hogy a takarómba jól beburkolózva mindketten, kiültem vele a balkonra előzőleg kitett fotelbe és kb. félóra után, talán a sós levegőnek köszönhetően, elcsendesedett annyira, hoyg bent is nyugodtan aludt reggelig. Igaz, nem a kiságyában, hanem mellettünk, de legalább mindannyian tudtunk még egy picit pihenni.

Csütörtökön aztán, amikor a lányok - már elég későn - elaludtak, ránéztem az órára és negyed 6 volt (Boró hamarabb elaludt, Kriszta volt, aki elhúzta az időt.). Pillanatok alatt döntöttem: lemegyek a tóra a hátralevő időre. Mivel István is a szobában aludt, nyugodtan le mertem menni és el tudtam engedni magam. A tóról visszafelé menet egy kis extra kényeztetést is megengedtem magamnak, és amikor fél 7 felé felmentem a szobába, mindenkit ugyanúgy kaptam, ahogy hagytam. Másnap reggel korán, rögtön nyitás után, még lementem a wellness-részlegbe és a medencékhez, szintén egyedül, s még egyszer utoljára, kihasználtam a szálloda kínálta lehetőségeket. :)