2010. augusztus 21., szombat

Nehéz délután

A délelőtt eltelt. Felkeltek a lányok és kimentünk. Voltunk játszótéren, majd felmentünk Anyuékhoz. Kicsit későn indultunk vissza, Boró szinte végigzsémbelte a hazautat. De végül hamar elaludt. Krisztának még olvastam két AnnaPetiGergőt, majd együtt feküdtünk le. Miután kriszta elaludt, fel is keltem, odatettem főni a kukoricát és az anyutól hozott zöldpaszulyt, majd kiszaladtam az üzletbe. Végül leültem, hogy haladjak az anyagommal. Kb. fél 6-kor kelt Boró, jókedvűen. De nála a jókedv nagyon törékeny lábakon szokott állni, sosem lehet tudni, mi az, amitől máris nyafogni kezd. Hogy ma délután is éppen mitől kezdett nyafogni, már fogalmam sincs. Voltak "tiszta" időszakai is, mint pl. amikor jött apu és hozta a rekesz ásványvizet és a csajoknak egy tasak nápolyszeletet. Krisztával éppen a levesevés miatt hadakoztunk, neki inkább kukorica kellett. Aztán meg nápolyi. Közben Boró végigszórta a nápolyitörmeléket a szobájukban és nem tetszett neki a konyha területére való "megszorítás". És ekkor kicsit elszabadult a pokol: ledobta a tálkát, én megszidtam. Ő elkezdett sírni, én mondtam, hogy szedje fel, ő nem akarta és dacosan ellenszegült. Vészjóslóbb felszólításomra sem reagált. Már kiabáltam. Ő ordított. Végül előkerült a vessző és kapott a fenekére. Még ekkor is nehezen akaródzott neki az engedelmeskedés. Végül összeszedte és megbékéltünk, de olyan keserű szájízem maradt. És a hisztizés megismétlődött, amikor, már nem is tudom milyen okból kifolyólag, de megütött és nem akart bocsánatot kérni, illetve, amikor nem akartam újabb pezsgőtablettát tenni a pohár vizébe. A vesszőre nem volt szükség többé, de sajnos, kiabáltam. Ma sokat kiabáltam. Vannak napok, amikor nem kell. De ma lehet, hogy én is idegesebb voltam, hiszen most, 9-kor küldtem el Alíznak az anyagot, amire tegnap volt a határidőm, és ez végig stresszelt.
Most pedig akkora lelkiismeret-furdallásom van! Zavar, hogy ma olyan türelmetlen voltam, főleg a Kicsivel! Mert Kriszta megértőbb, vele nincsenek ekkora csatáim, max. hadakozunk, illetve "üzletelünk", amíg mindkettőnknek jó. Zavar, hogy kiabáltam, többet a kelleténél, és zavar, hogy kevesebbet játszottam velük. Azóta valamennyire pótoltam ezt, mert építőkockáztunk, majd vendégeskedtem egy kicsit a konyhájukon:), illetve a leereszkedett nagy lufit felfújtam és ütögettük egy keveset. Boró most is azzal játszik, Kriszta pedig papírt és ollót vett elő, és farigcsál.
Én pedig írok, de közben mind csak az jár a fejemben: hogyan, milyen módon, mivel vegyem rá Borókát az együttműködésre, a kicsit nagyobb engedelmességre, hogyan lehetne makacsságát, önfejűségét és önérzetét (mert ajaj, mekkora van neki!) egy fokkal lejjebb venni, legalább annyira, amennyi az ilyen délutánok elkerüléséhez elegendő lenne. És még azon is agyalok, hogyan legyek türelmesebb, megértőbb, kevésbé ideges, hogy ne gyulladjak az első szikrára, és hogy a decibelekből is levehessek.

Jaj, de régen volt az a szovátai nyaralás!

7 megjegyzés:

Zita írta...

Hát igen, Boróka makacs kisasszony :) De ne aggódj, elnövi (remélhetőleg :)).
Tetszik a blogod új ruhája. Puszi

Tittina írta...

Dragam, mintha Napsirol es rolam irtal volna. Nalunk mar olyan iss volt, hogy a "veres" utan sem csinalta meg azt, ami miatt osszeszolalkoztunk.
Mostanaban ugy engedem pl a csipeszekkelvagy a 250! labdajaval jatszani, hogy elotte megbeszeljuk: " ha szetpakolod, akkor Neked is kell osszeszedni" vagy "Anya az edenyeket pakolja, Napsi pedig a jatekait".
Aztan ha ez nem megy, akkor megkerdem: "ugye nem akarod, hogy kiabaljak, veszekedjek es megharagudjak?". Ez ujabban be szokott jonni nalunk.
Lehet mar probaltad ezeket, ha nem, egy probat meger. :)
Es nyugodj meg, mindenkinek vannak "ilyen" napjai. Emberek vagyunk. :)
Pusziii

Tittina írta...

Ja, es nekem is nagyon teccik az uj fofoto es blogruci :D

Szabina es Julia baba írta...

Nekunk is nagyon tetszik a blogod ujitasa.Nalunk is sok ilyen nap van hogy Szabina sehogy sem ert magyarul,hiab amondom en el 100 ugyanazt a dolgot.Julia is mar egy tanyert foldhoz vagott mergeben.
SZegeny kicsi Boro kapott a popojara,hat az nem lehetett kellemes.,nalunk is van ilyen de nem veszovel,de mindig nagyon sajnalom,de olyankor nem is en vagyok hanem egy merges szornyeteg biztosan.
puszika

sedith írta...

Zita, igen, te tudod, miről beszélek...:):( A kicsi kedvenced néha egy kisördög!:)

Titti, köszi szépen, kipróbálok én mindent, bár az az érzésem sokszor, hogy nincs olyan módzer, amit ne próbáltam volna. Amúgy Borónál ez a megírgéresdi még abszolút nem működik. Krisztával viszont eljutottunk már oda, hogy magától megígéri az összeszedést.:)

Izabella, egy kicsi vékony vesszőm van. Inkább csíp egy kicsit, mint fáj. És inkább vesszővel kapjon, mintsem a kezemmel üssem. A kezemmel simogatni akarom, mert nem akarom, hogy bármelyikük is a veréssel asszociálja a kezet.

Natimi írta...

Edit,most annyira megértelek!Volt nekem is egy ilyen napom a múlt héten és azóta is lelkiismeret furdalásom van:(
Anettel voltak harcaim.Okait is tudom,de azt nem miért nem tudtam én is türelmesebb lenni!
Én várom a nyaralást,de nagyon!!!Abban bízom,hogy lenyugszunk kicsit...

A ti csatátok is sok kicsiből tevődött össze.Te pont nem voltál a türelem tetőfokán,Boró pedig látva ezt kihasznált.Mert nagyon tudják.Hidd el!!!Érzik...

Ne törd magad tovább.Játssz velük,ölelgesd,puszilgasd őket:)
És ha úgy érzed kevés a türelmed vonulj félre és számolj el 10 ig majd menj ki és csinálj rendet:))

Puszillak,
Timi

sedith írta...

Köszi, Timi, neked is!:)

Jó, hoyg vagytok nekem, hoyg néha tanácsot adjatok, hogy lelket öntsetek belém, amikor el vagyok keseredve.
Puszi mindenkinek!:)