2010. augusztus 16., hétfő

Most erről beszélgessünk, jó?

Boróka az ágyába kérte magát, elcsendesedett, pedig AnnaPeti-mese volt beígérve nekik. Kriszta nem tágított, minden félpercben emlékeztetett a mesére, miközben én Borót ölelgetve sétáltam egy picit a lakásban. Aztán ágyba került a Kicsi, én pedig, a nappaliban, Kriszta mellé ereszkedtem a kanapéra. Megöleltük egymást, és Kriszta szinte azonnyomban így szólt:
- Anyukám, de anyukám, nagyon jó volt Szovátán! ... Most erről beszélgessünk, jó?
És akkor megkérdeztem tőle, hogy mi tetszett neki ott. És az lett az eredmény, hogy a legapróbb részletbe menően elmeséltük ott-tartózkodásunkat. Végül az egészet megkoronáztuk 3 AnnaPetiGergő-mesével, amihez tegnap Andici jóvoltából jutottunk hozzá.:)

Mi a lényeg ebben a banális kis történetben? Hát számomra az, hogy a kis drágámnak annyi élményben, újdonságban volt része, hogy muszáj beszélnie róla ahhoz, hogy feldolgozhasson mindent, hogy mindent a helyére rakjon. És mindeközben én csak ámultam és bámultam, hoyg mennyire emlékszik mindenre: nevekre, helyszínekre, színekre, ételekre, italokra, sőt emberekre is.
És levontam a következtetést: olyan, mint én. Muszáj kiadnia mindent magából, muszáj megtárgyalnia mindent ahhoz, hogy békében legyen önmagával és a világgal. :)

2 megjegyzés:

Szabina es Julia baba írta...

Tunderi a kepen,edes lehetett ahogy vissza emlekezett es meselte neked az elmenyeit.puszika

Mónika írta...

Kibeszélésre nálunk is szükség van ahhoz, hogy az újdonsült élményeiket feltudják dolgozni, (raktározni)...
Szép ez a kép!
(néha visszasírom amikor még csak fekete-fehérben fotóztunk)
:)