Sütés-főzés, móka

Lejárt hát az ominózus ballagás és előtte a nagy sütés-főzés. (És még sok minden lejárt azóta, de hogy mikor tudom dokumentálni, igazán nem tudom!)
A kedd-szerdánk ráment a hidegtálak készítésére, sőt, a szerdai nap jól belenyúlt a csütörtökibe: hajnali 3 volt, mire hazakerültem és lefekhettem. Csütörtökön aztán izgultam, hogy vajon, milyen lesz a fogadtatása az ételeknek, hogy elfogynak-e, illetve elegendőek lesznek-e. Nos, ez utóbbiért kár volt aggódni, mert végül nagyon soknak bizonyult. Igaz, a rendelés 40 személyre szólt, de Zita szerint max. 30-an, ha voltak, így érthető is! Mindenesetre, ez kicsit levont a büszkeségből, ami amúgy eltöltött a dolog miatt. Mert azért nem kicsit alkottunk! És tekintve, hogy tapasztalatunk mindkettőnknek csupán annyi volt, amennyit egy-egy családi szülinapkor szereztünk vagy pl. én ilyen-olyan családi események alkalmával ellestem a megfogadott szakácsoktól, hát akár vakmerőségnek is lehet nevezni válallásunkat. De helyt álltunk, és ezt mindenféle nagyképűség, önteltség nélkül mondom. És, ha közben, mondjuk, nem kellett volna epret eltennem, főznöm a családra, vacsorához, fektetéshez hazaszaladgálni, méginkább hatékonyabbak lettünk volna, és nem éjszakába nyúlóan végeztünk volna. És, természetesen, meg kell még említenem Zsuzsának, Zita húgának a segítségét, aki szerdán délután 6-tól éjfélig velünk volt és segített: ő vágta rózsává mind az 5 kiló paradicsomot, meghámozta és feldarabolta az uborkát, a felvágottakat szeletelte és rendezte tálra, illetve még sok más aprónak tűnő, de fontos és hasznos dolgot elvégzett.

Az ételek főleg a hagyományos ízvilágot követték, tekintve a társaság össeztételét, de azért, ahol lehetett, csempésztünk egy-egy kis újat is bele!
Így aztán készítettünk: aprófasírtot, rántott húst, párolt szeletet sertésszűzből, csirkecombokat, kolbászos csavart húst (és jóval szebb lett, mint a linkben lévő fotó), tormakrémes sonkatekercseket, fetás-sonkás sajttekercseket, körözöttes paprikacsónakokat, körözöttgolyókat (a maradék masszából, sonka-sajt-dobost, és a biztonság kedvéért, még vettünk kétféle felvágottat is, egy szalámit és egy finom, színhús sonkát. Mint említettem, volt még paradicsom és uborka, ezenkívül fekete és zöld olajbogyó, negyedelt főtt tojás (a megmaradt tojásokat így hasznosítottuk), illetve, köretként, zöldséges-majonézes krumplisaláta és padlizsánkrém.

Kedden elkészítettük az aprófasírtokat és a kolbászos tekercset, bepácoltuk a felszeletelt-kiveregetett húst a bécsi szeletnek, megtisztítottuk és szintén bepácoltuk a csirkecombokat. És közben, amolyan "melléktermékként", született a párolt sertésszűz is, mert végül tényleg túl soknak ítéltük a bécsinek való szeleteket.
Szerdán következett az összes többi munkálat. Legvégül készítettük a majonézes dolgokat, hogy nagyon frissek legyenek, nehogy bárkinek baja legyen tőlük. Ez kiváló alkalom volt annak tesztelésére, hogy hogyan működik a félperces majonéz, ha több tojásból készítem. Kitűnően működött, Zita és Zsuzsa csak lestek, hogy így is lehet majonézt készíteni?! Különben lett volna mit kavargatnunk, vagy hat tojásból készítettünk összesen.

A végtermékek tálrarendezése nagyon sok időt vett igénybe, tanakodtunk, hogyan csoportosítsuk az ételeket, hogy legyen hús- és sajtféle is, no meg mutatós is legyen. Szerintem azért sikerült.

És, amit eddig egyáltalán nem említettem, pedig a címben arról is szó volt, az nem más, mint a jókedv, a móka, ami mindkét napon, de főleg szerdán, jelen volt kis csapatunk körében. Sokat nevettünk: ügyetlenségeinken, félelmeinken, beszédtémáinkon, egymáson, mindenen. Jó volt együtt dolgozni, és érdekes módon, Zitával mindeketten úgy beszéltünk erről az egész kajarendelősdiről, mintha nem utoljára csinálnánk. Semmi konkrétum, természetesen, ez is derült égből hidegtálrendelés volt, de mi már készpénznek vettük, hoyg lesz folytatása is. Pedig nem tudom, hogyan lesz, ha Zita visszamegy. Egyedül nem igazán menne, főleg nagyobb tételben nem.

Összegzés: a "megrendelő" (Zita keresztanyja) nagyon elégedett volt, a vendégek elégedettek voltak, ki-ki kapacitása szerint evett, a hiányzó 10-15 személyt azért mégsem pótolhatták, mi pedig örülünk és büszkék vagyunk, hogy megoldottuk és jól. És még pénzt is kaptunk érte. :)







A tálakról akkor frissiben kevés fotó készült, részint azért, mert hullafáradtak voltunk, de főleg azért nem, mert nem volt rendes fény hozzá. Ami vaku nélkül készült, nem volt jó, amihez vakut használtunk, pedig, rossz lett. A bevonófólia sem tett jót a fotózásnak, úgyhogy néhány halvány kísérletem után, lemondtam a megörökítésükről. Azért nem kell félni, Zita édesapja és Zita is készítettek másnap fényképeket, csak még nem kaptam meg. Azokat viszont a főzősben fogom megmutatni. :)