2010. június 19., szombat

Újságírás

Fura dolog ez a címben említett fogalom. Jobban mondva maga az írás, mert nem kell feltétlenül újságban megjelennie valaminek ahhoz, hogy nehéz legyen megírni.

Voltam párszor gondolathiányban, ihlettelenségben, vagy nevezzük nagyképűen akár írói válságnak is, de ekkora felelősség még sosem hárult rám: vezércikket írni a következő havi Erdélyi konyhába. Lehet, ha már megírok néhányat, ez is megy majd, mint a karikacsapás, sőt, ha idővel naponta kérnének egy-egy ilyen írást, biztos, belejönnék abba is, de ez, most, nehéz volt. És főleg azért, mert nem volt témám. Mármint nem volt megadva egy téma, hogy azt járjam körül bármilyen szemszögből tetszik nekem. Iskoláskoromban is, fogalmazás órán, ez volt a "halálom": fogalmazást írni BÁRMIRŐL. Ha megmondták, hogy a nyárról, vagy a karácsonyról, vagy a szomszéd kicsikutyájáról írjak, már nem volt gondom; ha megtaláltam a megfelelő "leütést" az első mondatban, utána jött minden magától. Úgy van ez most is, amikor már nemcsak annyi múlik egy-egy "fogalmazáson", hogy jó jegyet kapok-e vagy gyengébbet: szinte mindig kegyetlenül megvajúdom az első mondatokat még akkor is, ha egy tízsoros tudósításról van szó, hát még ha egy másfél, kétflekkes vezércikket kell írnom!? És bármiről. Annyi adott, hogy gasztronómiai magazinban jelenik meg, júliusban.

Általában először a szöveg szokott kikerekedni bennem, és végül, amikor minden, tetszésem szerint a helyén van, jön a címadás. Most viszont másképp kezdődött. Ahogy elvállaltam a megírását, szinte rögtön kipattant a fejemből egy cím: Uborkaszezon. Hiszen a július tényleg az uborkának és ezzel párhuzamosan minden más zöldségnek-gyümölcsnek a bőség-hónapja, de a július az újságírónak is igazi "uborkaszezont" jelent, amikor a földön heverő témáért nemcsak le kell hajolnia és felszednie, hanem meg is kell keményen dolgoznia, hogy megtalálja imitt-amott szétszórva. Mert a tanügy nagyvakációzik, a színházi előadások, a hangversenyek szünetelnek, és a többi intézményben sem éppen most hozzák meg az év legfőbb döntéseit.
Nem tudtam, miről fogok írni benne, de kb. ez a két dolog közötti párhuzam töltötte volna ki az üres helyet. Végül elkezdtem írni, és bárhogy is igyekeztem, semmi uborkaszezonos gondolat nem akart megszületni. Helyette lett valami más, ami nekem jobban tetszik. Sokkal. És a címét is utólag kapta. Remélem, a főszerkesztőasszony is elégedett lesz; az imént küldtem el neki és félpercenként lesem a mailemet, hogy nem érkezik-e valami válasz vele kapcsolatban?!

Ha kíváncsiak vagytok, hogy végül mit írtam, nincs más hátra, mint megvenni az Erdélyi konyha következő számát és elolvasni nemcsak a vezércikket, hanem elejétől végig!:)

3 megjegyzés:

Szabina es Julia baba írta...

Any abiztosan szep ciket irtal en meg is vennem hogy elolvassam mert imadom ahogy fogalmazol pl itt is a blogba csak erre fele ilyen lapok nincsenek vagyis en nem tudok rola.Hat igen ha megvan a tema konnyebb irni de ha meg azt is ki kell talalni hogy mirol irjal az nagyon nehez.puszika

sedith írta...

Izabella, az Erdélyi konyha minden erdélyi újságárusnál ott van a standon, és, ha jól tudom, postán is meg lehet rendelni.

Kati írta...

Hú, de cseles...! :-D
Ha a neten is fent lesz, biztosan elolvasom, én is! :-)