Megint csak találgatás

Kriszta tegnap délutánra belázasodott. Kb. 6 óra volt, mire kezdett gyanússá válni levertsége és aluszékonysága (addig az ébredés utáni lustizásnak tudtam be, de már kezdett sok lenni), és lázmőrőt ragadva beigazolódott a gyanúm: 38,4. Gondoltam, még nem csillapítom, úgyis mindjárt jön az este és mégsem olyan magas láz még, de félórára rá már nem így gondoltam. Addigra már 39,6 lett. Kúpot kapott, mert Gyorsabban hat, és Nurofenem amúgysem volt. A ygógyszertár, amiről úgy tudtam, hoyg vasárnap is este 8-ig tart nyitva, már 1-kor bezárt, úgyhogy azzal kellett boldogulnom, ami akadt itthon: a kúp és sima felnőtt paracetamol. Merthogy este mindkettőt be kellett vetni. A paracetamolt kettétörtem, egy felet jól összetörtem és édes sűrített tejjel összekavarva bevette a kisasszony úgy, hoyg észre sem vette mit kap. Aztán vizet ivott rá és kb. 1 órára rá a kúp együttes hatásval kezdett lemenni a láza. Hajnali 5-kor ismét kúpot kapott, azóta pedig nicns láza. Reggel fél hétkor pedig már ott csicsergett közöttünk az ágyban és apjával ketten próbáltak "lelket verni" belém: 2-kor feküdtem (amikor zenélni van István, mindig megvárom, hoyg hazajöjjön, csak így vagyok nyugodt), 4-kor ellenőriztem, 5-kor ébresztett, 7-kor keltem.

Az egészben a legbosszantóbb az, hogy megint semmi tünete nicns: nem köhög, nem folyik az orra, nem hányik, nem megy a hasa, nem pöttyös, semmi. A torka sem piros, pedig neki alapból pirosabb szokott lenni a torka, de most még az sem. Szóval, egyelőre maradoka lázcsillapításnál és az erősítésnél, remélem, hoyg nem is válik szükségessé semmiféle más gyógyszer!

Update, 9:40
Az egész dolog megspékelődött eddigre egy derült égből vesegörccsel. Nálam, természetesen. Úgy látszik, ez a csapás végigkísér életemem, másfél-kétévenként most már állandóan kiújul. Még hallgatok. Még nem kibírhatatlanul vészes a fájdalom, de sajnos, tudom, mire számíthatok. Semmi jóra.:( Csak abban reménykedem, hogy hamar lejár. Millióegy intéznivalóm lenne, és ahhoz testi épségre van szükségem!