2010. június 1., kedd

Gyereknap - második fele

Ott maradtam el, hogy Boróka ébredezett. Jókedvűen kelt, enni nem volt hajlandó, de megivott egy kis pohár tejet. Nemsokára indultunk is.

A foglalkozások már rég elkezdődtek, de nem tudom, miért tették éppen alvásidőre; tavaly 4-kor kezdődött minden. És az az igazság, hogy éppen ezért, a helyszínen háromnegyedrészben a romák képviseltették magukat. Utánunk kezdtek mindinkább mások is szállingózni. Boróka eleinte kicsit visszahúzódó volt, de hamar belejött a dolgokba!

Legelőször a "válogatós" asztalhoz volt kedve odaülni: mogyorót és mandulát válogatott külön tányérokra, majd az egészet megkapta egy papírtasakban és a hazaúton megcsemegézte.:) A jutalom egy kis pecsét volt a részvételi lapján.:)

Lepkévé varázsolták nem sokkal ezután, de a kis szégyenlős kisasszony már első perctől kezdve takargatta az arcát, így a festésből is jócskán letörölt!

Aztán a labdadobálás nyerte el tetszését, hévvel és beleéléssel rázogatta az ernyőt.:)

Leghosszasabban a kézügyességfejlesző játékokkal bíbelődött el: pakolgatta egymásba a különféle méretű dobozokat (vagy mik voltak azok) és nagyon elcsodálkozott, amikor az utolsót, a legnagyobbat, nem tudta beletenni a többi kisebbe.:) Az építőkockákkal is szívesen eljátszadozott, együtt építettünk tornyot, majd ő rakta a tetejére az apróságokat mindaddig, amíg fel nem döntötte az egészet.:) Mindezek után még volt türelme puzzle-ozni is. A korának tökéletesen megfelelő puzzle-t is találtunk, két-két részből álló, anyaállatot a kicsinyeivel összepárosítő puzzle-kártyákról volt szó. A kecskével adódtak kissé gondjai, a többi ment, mint a karikacsapás. Egyre ügyesedik az összeillesztő képessége is. Amíg én hajtogatott lufiért álltam sort, ő habtapi-puzzle-ozott és visszament építőkockázni. Utána már lassan indulhattunk is, mert bejelentették, hogy vége az óvodáskorúak foglalkozásainak.

Még mindig nem haza, hanem mamáékhoz mentünk, ahol a kisasszony beszámolt arról, hogy "hojtunk bátimhádban, játtunk, hadás bátit, hajkast és pijoskát. És nadmamát."

Háromnegyed 6-kor hívott Ibolya, az óvónéni, hogy kb. fél-háromnegyed óra múlva megérkeznek. Boróka Anyunál maradt, én pedig elmentem Kriszta után. Alig vártam, hoyg megjöjjön. Másodiknak szállt le a buszról kissé morcosan, kipirult arccal, de rögtön felvidult, ahogy meglátott! Végül kiderült, hogy a hazautat majdnem végigaludta, ezért volt még kissé elkámpicsorodva érkezéskor.:) Anynit tudtam meg tőle, hoyg először voltak egy templomban, majd a bányában, ahol volt ennyi ilyen meg annyi olyan színű csúszda és krumplikát meg husikát ebédeltek.:) Este, amikor Istvánnal beszélt, akkor derültek még ki részletek, mint pl. az, hogy a bányában "csipsszel" mentek. Az óvónéni azt mondta: sorakozó, ők sorba álltak és aztán a csipsz vitte, vitte őket. :D:D:D (Gondolom, a lift volt.:D)
Holnap kikérdezem az óvónőket - mert indul ismét a tanítás -, remélhetőleg többet megtudok, és hátha néhány fotót is tudok szerezni!:)

Felmentünk ismét Anyuékhoz, Boró után, de még amúgyis maradtunk egy kicsit, közben megejtettünk egy hintázást is, visszafelé jövet ismét, majd itthon még pár percnyi biciklizés is megengedtetett nekik.

Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a jelenetet, ami a szemem előtt játszódott le, amikor a két testvér meglátta egymást: - Jött Kitta! - és Boró már ugrott is. És azt a csodálatot, ami a szemében volt,a mikor nővérére nézett, látni keleltt volna. És azt az örömöt, amivel ölelték, szorongatták egymást hosszú másodperceken át! És elengedték egymást, kissé eltávolodtak, hogy szemrevételezzék a másikat és ismét egymás nyakába boruljanak. Anyuval csak néztünk össze és mosolyogtunk, de tudom, hogy ő is majdnem elptyeredett láttukon. Én is alig bírtam magammal.

Vacsora után már nagyon fáradt volt Boróka, ezért a fektetési cécó eléggé nyávogósra sikerült. Még a kiságyba sem akart befeküdni (különben már napok óta nem szeret elaludni benne), Kriszta mellé kérezett. Gondoltam, hagyom is pár percig, legalább nem sír addig, de tudtam, hogy úgysem alszik el ott, mert együtt inkább viháncolnak. És láss csodát, két percen belül olyan csendben voltak, hogy a legyet is hallani lehetett volna! Nemrég raktam át az ágyába. Így aludtak:

A többi fotót csak holnap teszem föl. Készült néhány.:)

6 megjegyzés:

Anna, írta...

De angyaliak! Várom a többi képet!
Emil volt tőlünk gyereknapon, amire már a mehívó is fura volt: "megjelenni kötelező" így jött haza az iskolából. Elment. Azt mondta ha jövőre is kötelezik, akkor elmegy és rögtön meg is szökik hogy senki ne vegye észre...!!! A leírásán kicsit kiakadtam. Nem ilyennek képzeltem egy gyereknapot.
Örülök, hogy nektek jól telt!

Szabinacska írta...

Nagyon tunderiek a kepeken ahogy elaludtak egyutt,lattod anya ok egyutt is alszanak.De jo kis programok akadtak a Boronak,nagyon ugyes hogy mar puzzlezik,es a tobbit is ugyesen csinalta.Gondolom nagyon kifaradt o is estere es nagyon jol erezte magat.Krisztanak is csuda jo napja lehetett ,es edesek lehetettek ahogy osszeolelkeztek mikor meglattak egymast,Szabina is mindig mikor haza jonn par nap utan a mamatol mindig oleli puszillja Juliat ahogy Kriszta es Boroka.Nagyon jo nezni az ilyen pillanatokat.Mi is kivancsiak vagyunk a reszletekre a kirandulassal kapcsolatban es varjuk a csodaszep kepeket is.pusizka

Hajni írta...

Jaj,de édesen alusznak együtt,öröm nézni őket így:) Azt elhiszem hogy mennyire hiányozhattak egymásnak,és nagyon ki lehettek fáradtva ha el tudtak aludni pár perc alatt.

Büszke lehetsz rájuk.

Puszi

szannalina írta...

Azt kívánom, hogy mindig jó testvérek maradjanak, mint mi. Mindig örüljenek egymásnak és segítsék egymást!
Puszi mindannyiatoknak!

Szitya írta...

Jaj, Edith!
Imádom az alvós képeket! Pláne a testvéreseket!
Puszi,

Szilvi

Szabinacska írta...

Blog dijat kaptatok tolunk kukk be erte