Lánc, lánc, eszterlánc...

Sajnos nem jókedvű sorokat írok, bár nem mondhatom azt sem, hogy itt a világ vége! A cím arra vonatkozik, hogy mint a láncban a szemek, úgy akaszkodnak egymásba nálunk is a különféle betegségek, vagy jobban mondva tünetek.

Az én vesegörcsöm szerencsére elég mini volt, bizonyára egy nagyobbacska homokszem szuszakodott át a vesevezetéken, és könnyebben átjutott, mintha már kő lett volna. kb. 3 órát tartott a fájdalom, és bár eléggé fájt, még a közelébe sem ért azoknak, amiket így már átéltem.

Kriszta tegnap reggel még melegecske volt, de többé nem kúszott fel aláza és a torkát sem fájtatja már.

Ellenben Boró ébredt tegnap 38,3-mal, majd napközben kúszott fel jobban, illetve este, mint Krisztának, szintén 39,5-ig ment fel. És neki is a torka a ludas. Este 10 előtt kapott 5 ml Nurofent és éjfélkor!!! még ugyanolyan forró volt, sőt, 39,6-ot mértem. Nem tudtam mit tegyek, de végül, bár nem telt el még a 3 óra, beadtam neki egy Novocalmin kúpot is, ami kb. hajnali 1-re levitte végre a lázát. CSak ekkor mertem lefeküdni, de katasztrofális éjszakánk volt: Boró ébresztett sokszor, hol melege volt, hol vizet kért, hol pedig álmában beszélt, máskor meg Kriszta forgolódott (minden rezzenésére ugrottam, féltem, nehogy ismét kiújult volna a láza) vagy sírt álmában. Negyed hétkor ki kellett vennem Borót, magunk mellé vittem, de muszáj volt elmennem, mert a lányom nem fért. Végül lábtól feküdtem keresztbe az ágyba, majd csak miután IStván elment, kerültem vissza a helyemre. Háromnegyed 9.kor keltem fel kóvályogva, de nemcsak az álmosságtól, fáradtságtól: a gyomrom nem hagyott békén. Sőt, addig háborgott, amíg végül kipakoltam mindent. Hogy jobb legyen, nem sokkal utána a másik végleten is távozás volt.:P Gyomorrontás lehetett, a vacsorára későn megevett csirkecomb lehetett a ludas, mert azóta sem ismétlődtek a reggeli eseméynek, de azért egész nap olyan voltam, mint akit fejbevertek.

Reggel már egyik lány sem volt lázas, délben sem, de Boróka egész délelőtt nyűgös volt, szinte semmi sem volt jó, ahogy volt. De másképp sem. Kettő után aludt el, és most, 3/4 7-kor még alszik. Legalább kialussza magából a betegséget. Kriszta később, csak úgy 3 után aludt el, de még mindig húzza ő is a csendest! Lassan ébresztenem kell őket, ha nem akarom, hoyg éjfélig kukorékoljanak majd! Azért, remélem, péntek reggelig maradéktalanul helyrejönnek, mert különben nem tudnék nyugodt szívvel elutazni, mégha jó kezekben is hagyom!

A következő bejegyzésem viszont tényleg vidám és jókedvű lesz, mert egy nagyszerű dologról szeretnék beszámolni, ami így a rossz dolgok közepette megtörtént velünk. :)