Gyereknap - eleje

Amikor bejelentették az óvónők, hogy június 1-én lesz Krisztáéknak a kirándulása, szomorkodtam egy kicsit, mert sajnáltam, hoyg Kriszta kimarad a gyereknapi programokból. Aztán az orromra koppintottam és beláttam, hogy hát egy kirándulásnál jobb program nem is kell gyereknapra! És legalább Borókának is lesz egy napja csak egyedül, csak velem. Mert István, sajnos, Galacra utazott és csak holnap vagy holnapután jön haza.

Kriszta biztos sok élménnyel tölti meg a magával vitt hátizsákot, sok szép emlékkel a szemét, az eszét és a szívét! Most már csak annyit sajnálok, hogy nem együtt mehettünk. De, mint mindennek, ennek is el keleltt jönnie: hogy nélkülünk megy kirándulni. Nőiesen bevallom, hogy elpityeredtem a reggel, amikor bátran és mosolyogva lépett fel a buszra, amikor boldog-izgatott arcát néztem a buszablakban, amikor láttam rajta, hogy nem tudja, mire számítson, mit hoz számára a mai nap. Szerencsére, Boróka az ölemben volt és a fölöttünk lévő kisernyő jól takarta könnyes szememet a közönség elől.:P És már megint az jutott eszembe: még a minap fordított volt a dolog: én ültem a buszon és édesanyám pityergett lenn...

De nem volt idő mélázásra, miután elindult a busz, mert Boróka olyan heves sírásra zendített rá, amikor tudatosult benne, hogy ő nem megy a "nan buttal", hogy teljes meggyőzőerőmre volt szükség, hogy lecsendesítsem. Azt ígértem neki, hoyg mi is nagy busszal megyünk. Közben meg minibusz jött. No, ekkor tört el ismét a mécses, jó hangosan. De szerencsére hamar el tudtam terelni a figyelmét. :)

Ügyintézéssel kezdtük a napot, hol máshol, mint a munkaügynél, de remélem, utoljára kellett arrafelé mennem! Hamar megírtam a kérvényt és már jöttünk is el. Keresztbe tett a napunknak a csorgó eső. Hol erősebben esett, hol elállt, de gyerekeknek szóló programoknak nyoma sem volt. Azért volt egy ötletem, és gondoltam, megpróbálom.

Még sosem voltam a Deus Providebit Házban megtartott foglalkozásokon, de gondoltam, benézünk, hátha szerencsénk lesz. és volt. Rengeteg kisebb-nagyobb baba gyűlt már össze (a nagyobbak később voltak, de már minket sem eresztettek szélnek), javában folyt a mondókázás, gitározás-éneklés, mi is hamar bekapcsolódtunk. Nemsokára két teremre oszlottunk, egyikben voltak a játékok, a másikban pedig a "tornaszerek": csúszda, ilyen-olyan mászókák, alagutak, stb. Kipróbáltunk mindent, ami az utunkba esett, Borót viszont egy Keljfeljancsi-bohóc varázsolt el. Azon ügyködött jóideig, hoyg lefektesse és az úgy is maradjon. Aztán feladta...:D
Tombolával árult a foglalkozás, azaz inkább egy kis játékcserével. De sokan voltunk, akik nem vittünk magunkkal semmiféle cserejátékot, mégis kaptunk valamit: egy-egy labdát, amit Boróka boldogan szorongatott és állandóan ő akart vinni.

A foglalkozásról a buszmegálló felé vettük az irányt, de útközben betértünk még valahová: bábszínházba! Már elkezdődött az előadás pár perce, de nem sokról maradtunk le. Tulajdonképpen nem is bábszínház volt, hanem színház: egy aranyos kis darabot mutattak be: Piroskát és a farkast. A farkas pedig nem más volt, mint Puskás Győző, a Hahota színtársulat feje-lelke, akinek farkasként is sikerült a gyerekek szívébe lopni magát. A mese végét kicsit átalakítva, teljesen a mai időkbe helyezték a cselekményt, úgyhogy le a kalappal előttük ezért a kellemes félóráért! Boróka végig mosolygott-megijedett-tapsolt-énekelt, ahol kellett, és közben - néha teljesen hallhatóan:D - kommentálta a történteket, mosolyra derítve a hátranéző nézőket. :)

Ismét a megálló felé indultunk, de még mindig nem oda mentünk egyenesen, hanem betértünk egy állatkereskedésbe, ahol Boró áhítattal nézegette az akváriumokat, a papagájokat, cicákat, kutyákat, és természetesen, nehezen akart eljönni onnan. Végül megint nem "nan buttal" mentünk haza, hanem ismét minibusszal, de már el is felejtette a reggeli vágyát. Miután leszálltunk, fagyiztunk egyet és megtudtuk, hogy az itteni programok 1-kor kezdődnek, úgyhogy kicsit módosítottam terveinken és nem mamához mentünk, hanem egyenesen haza, lefeküdni. Most ébredezik a drága, miután eszik, megyünk is az iskola udvarára-tornatermébe. :) És most már fényképezőgépet is viszek magammal!:)