Ami kimaradt...

És talán ki is marad a hosszasabb beszámoló:

1. Múlt vasárnap Bözödön voltunk. István horgászott, mi, többiek, versenyeztünk... ki mit tud...:) Aniékkal és CSL-ékkel voltunk. Gyönyörű napsütés, gyönyörű tó és kilátás, finom flekken és miccs, jó duma. Estefelé Krisztával tettem egy sétát próbáltam neki sokmindent megmutatni a természetből, felhívni a figyelmét erre-arra. Egy-egy csokorka mezei virággal tértünk vissza.:)
A tó egyik csücske:

Halacskamustra:


2. Csütörtökön két eseményben volt részünk. Az egyik az óvodaavató ünnepség, ahová hivatalos voltam, mint a csoportunk szülői bizottságának elnöke és mint fotós-videós.:) Izgultam nagyon, ottvolt az összes sajtóorgánumnak a képviselője, kis gépemmel eléggé kisebbségi komplexusom volt!:D De elég jó munkát végeztem (utólag derült ki:P), hamarosan a kis filmecskével is elkészülök, csak még zenei aláfestést kell tennem a képekhez. Kriszta külön büszkeségre adott alkalmat: nemcsak, hogy neki volt a leghosszabb verse (jaj, mintha Édesanyámat hallanám, aki mindig mindennel eldicsekedett és én a föld alá szerettem volna bújni olyankor), hanem ő volt az egyik, akit egy rádiós riporter "meginterjúvolt". A döbbenet számomra inkább az, hoyg erről nem is tudtam, csak hívott hétfőn egy pajtás anyukája, hogy hallottam a lányomat a rádió gyerekműsorában? Hát nem. :(
Az óvoda új neve:

Kriszta versmondás közben:

Kriszta tánc közben:
(Ez a három fotó nem a fényképezőgéppel született, hanem a filmfelvételből vágtam ki.)
3. Csütörtökön délután Zsoltinak a ballagási összejövetelén voltunk. Jó volt ott lenni, jó volt kicsit többet együtt lenni kedves régi szomszédainkkal, mégha ezúttal nemcsak mi voltunk náluk. :) Későn, 10 után érkeztünk haza.
Rég áhított családi kép. Mindkét kisasszony duzzog rajta vagy sír:


4. Pénteken negyed 4-ig maradtam a vendéglőben. 300 személyre zajlottak aznap ballagási ebédek, mindkét váltás dolgozott, tapostuk agyon egymást, annyian voltunk, és még így is akkora volt a strapa, hogy csak bámultam. És persze, nem beszélve a hőgutáról, ami a konyhai meleg nélkül is elviselhetetlen volt...

5. Szombaton lustizós nap volt, estefelé, amikor már hanyatlott a meleg, mentünk el Zitával és Barnival a "messzi játszótérre". :)

6. Vasárnap a Luc partján voltunk, négyesben. István ismét halászott, én meg húst sütöttem, zöldséget pároltam, tálaltam, fotóztam (muszáj volt másnap küldenem a receptet és a fotókat:P), majd a csajokkal pancsoltunk egy kicsit a patakban.
Összességében jó nap volt, de a bosszúság, mint leit-motívum végighúzódott a napon. Ami leginkább felpaprikázott, István kijelentése volt ebéd után, amikor vonult vissza a horgászhelyére: aztán szedegess itt össze egy kicsit! Grrrrrrr.... Aztán, átmentünk a patakon és visszafelé jövet, mert, persze, nem fogadott szót, és elindult, Borónak az egyik papucsát elvitte a víz. Olyan édes volt és előző nap vettük.:( és mindennek tetejébe, mire tényleg pihenhettem volna, és folytathattuk volna a pancsolást a vízben, elkezdett dörögni. Mire kiértünk a mezőről az útra már csorogni is kezdett az eső.

Hmm, nem is lett rövid. :)