Történt valami

Történt tegnap valami, de nem tudom, hogy mi. Mindenesetre, kicsi Borókám egész délután csak sírt, nyafogott, nem tehettem le a kezemből, állandóan a blúzomat tépdeste, enni nem akart, másnál csak ordított...
Tudom, hogy jön a negyedik rágófoga, erre kentem mindent. Aztán este, miközben a vacsorát készítettem és István ott tartotta az ölében tőlem félméterre, feltűnt valami. A bal keze élettelenül csüngött mellette. Megbirizgáltam amolyan mókásan, és kacagott, de sírás is vegyült bele. Felemeltem a karját és zokogásban tört ki. Óvatosan levetkőztettük, végignyomogattuk a karját, semmi reakció. Ahogy megemeltük, fájdalmas fintor, sírás.

Tegnap az erdőn voltunk. Miután kiérkeztünk, ettünk és 10 lépésnyi járkálás után a kisasszony elaludt. A tíz lépésben egy borulás is volt, de semmi jelét nem mutatta annak, hogy fájna valamije, nem sírt, felállt és ment tovább. Egy óra alvás után kelt, nagyon sírósan, nyűgösen, attól kezdve semmi sem volt jó.
Mégiscsak megüthette magát, más magyarázatot nem találok rá. Aludni a másik felén aludt, így az nem lehet a ludas.
Az éjszaka mondhatni jó volt. Fél 12 körül felébredt és egy pici szopi majd egy picivel több ölbenlevés után elaludt és reggel fél 7-ig aludt. Most meg még mindig alszik. Illetve már nem.

Megyek, lássam, mi a helyzet, de azt hiszem, mindenképpen megmutatjuk egy orvosnak!