2013. január 20., vasárnap

Szikra

Ami kell ahhoz, hogy írhassak. Ami jelenleg nincs. Nemcsak a blogbejegyzésekhez, hanem a kötelező írásokhoz sincs. És szinte e kötelező tevékenységekhez sem. Majd lesz, nem izgulok...

8 megjegyzés:

VRJúlia írta...

Vannak azok az utolsó pillanatok, amikor majd kipattan!:)
Pont jókor, jó helyen, jó minőségben...

iri írta...

Biztos vagyok benne!Foleg ha a legfrontok is szerencsesen elvonulnak s teljes erovel kisut a nap...!

sedith írta...

Júlia, ebben bíztam. Mert mindig így szokott történni. És addig amíg el nem jön, bármit is próbálnék kiszuszakolni magamból, az nagyon izzadságszagú lenne. Örülök, és köszönöm, hogy megértetted, amit abba a pár rövid sorba írtam. Azaz, hogy pontosan azt értetted ki belőle, amit szerettem volna.

Különben már éppen végeztem azzal a "kötelezővel", aminek hetek óta nem akart jönni a szikrája. És ma, nem sokkal azután, hogy ezt megírtam, miközben ebéd után a konyhát rámoltam össze, kipattant. remélem, más is legalább annyira elégedett lesz vele, mint én. :)

sedith írta...

Iri, te is az örökös optimisták közé tartozol! Igen, néha úgy van, hogy ez vagy az rányomja a bélyegét mindenre, máskor pedig megmagyarázhatatlan okok gátolnak sok mindenben. Most nem tudnám megmondani, hoyg ilyen időjárási vagy más jellegű okok voltak, de tudod, én is optimistán szoktam nézni a dolgok elébe, úgyhogy tudom, hoyg mindig van megoldás valamire, kiút valamiből.

sedith írta...

Jaj, és Júlia, különben már az is sokszor bebizonyosodott, hogy a határidő az egyik legjobb Múzsa... :D:D:D

VRJúlia írta...

Nálam is beválik, de örökösen rettegek, hogy mi van, ha egyszer majd nem :)(mármint a a határidő szorításában nagyot -haha-alkotni:))

Virág írta...

:) Ha jön, akkor viszont írni kell.. :) Tudod, ez olyan, mint a hasmenés... :)

iri írta...

:)