2013. január 29., kedd

Alkottunk, de keményen :)

Mi tagadás, az utóbbi időben nem igazán kreatívkodtunk-festettünk itthon: a lányok kiélték ilyetén hajlamaikat az iskolában-óvodában, nekem meg bőven elég volt az ovis tevékenységem. Na jó, rajzolni állandóan rajzolnak a lányok, egy gyors adventi koszorút is "eszkabáltam", meg néhány képeslapot is gyártottam saját kezűleg a kollégáknak, illetve illatosítóból is házilag készítettet ajándékoztam, de az a fajta munka, ami régebb szokott lenni, amikor mindannyian többet voltunk itthon, rég nem volt. Ez van, na.

Most azonban "kötelező" apropója lett. Kriszta be szeretett volna nevezni egy országos versenyre, amire farsanggal kapcsolatos bármit kellett festeni/rajzolni/készíteni. És hétvégén a tanfolyamom miatt (szombat-vasárnap) nem tudtuk megcsinálni, tegnap az idő egyszerűen kifolyt alólunk, nem fért bele a rajz is, ma viszont feltétlenül sort kerítettünk rá. Kriszta a "Boszorkányok éjszakája" nevet adta a rajznak, és szerintem egy gyönyörűen kitalált és kivitelezett munka lett a végeredmény. Az a fáradhatatlan lendület, amivel végigcsinálta! Először megrajzolta, majd kifestette. Nagyon szerettem, mert voltak részek, amikről azt állította, hogy nem túl sikeresek, de nem tört le. Állandóan azon volt, hogy kijavítsa, hoyg itt is, ott is húz még egy vonalat-kettőt. Igaz, tegnap lejátszottunk egy-két kemény meccset annak apropóján, hogy "de mi lesz, ha nem én nyerek" vagy "úgysem én nyerek", de úgy látszik, megvolt az eredménye, éppen a mai hozzáállásában tükröződve. Miután befejezte, kezdődhetett a további önfeledt alkotás.

Közben Boróka is hazaérkezett, és egyből belevágott ő is. Legelőször a akváriumalapot festette meg (lap kékre festve, holnap majd akvárium lesz belőle), majd tetszés szerint alkotott, végül engem kért meg, hogy rajzoljak valamit neki, és ő kifestette. Így festettünk aztán búcsúajándékot is az egyik óvó néninek, a kedvencek közül a legkedvencebbiknek, "az én Ibolyámnak" vagy "Ibolyavirágnak" (Boró általi becenevei), aki első perctől, azaz kétéves korától a szárnyai alatt melengette kicsi drágámat, és ezen a héten pénteken lesz utoljára óvó nénije: februártól már a saját fiókája érkezéséhez fogja készíteni a fészket. (Zárójel bezárva.:))
Az alkotás végére már annyira belemelegedtek a kisasszonyok, hogy túl kevés, kicsi volt már számukra az ecset. A kéz sokkal érdekesebb volt.... :)






Boró értékelte Kriszta munkáját: az a kerek barna folt, Boró piros pontja. :))
A fotózás után Borót is utolérte a kéz-láz... :)

A kész művekről is felteszem majd a fotókat...

Nincsenek megjegyzések: