Boró, játékból legyen úgy, hogy játékból én megyek ide vagy oda...
Játékból játsszuk azt, hogy te vagy a... és játékból mondjuk, hogy én jövök hozzád...
... és még sorolhatnám holnap reggelig. :) Ilyen és ezekhez hasonló mondatok százával hangzanak el naponta nálunk, amikor a két lány együtt játszik. Valamelyik mindig kitalál valamit, és már mondja is a másiknak, hogy jöjjön, és játékból.... és játsszák azt, hogy játékból, és stb.
A vakációban figyeltem fel rájuk, amikor mindhárman többet voltunk itthon, és volt alkalmam a háttérből, csenben, beavatkozás nélkül figyelni őket. Nagyon örülök ezeknek a mondatoknak, mégha egy idő után már eléggé unalmas is hallgatni a minden mondatban legalább kétszer előforduló "játékból" szót. De nagyon örülök több okból is, mert azt jelenti, hogy a lányaim tudnak játszani. Együtt és külön-külön is, mert az sem volt ritka, hogy monológ keretén belül is hangzottak ilyen mondatok. Avagy csupán képzelt párbeszédekben, amiket valamelyik játékszerülkkel folytattak.
Örülök, mert a "nagykönyv" szerint működnek ebből a szempontból, és ez, hogy azt mondjam... megnyugtató.
Örülök, mert a szerepjátékok korát élik, nagyon intenzíven, nagyon élethűen, és nagy-nagy hittel, meggyőződéssel.
Örülök, mert csodálatosan ötvözik a valós elemeket a mindennapi életből a mesékből hallott/látott/olvasott elemekkel, fantáziájuk szüleményeivel.
Örülök, mert ilyenkor látom, hogy fantáziájuk és kreativitásuk határtalan.
Örülök, mert látom, hogy milyen fontos nekik a játék, mennyire szükségük van rá, és mennyire ki tudnak bontakozni benne és általa.
És örülök, hogy általuk én is átélhetem - nem csak játékból - ezeket a pillanatokat, és én is tanulok tőlük - játékból - játszani.
1 megjegyzés:
:P :D ;D
Megjegyzés küldése