A pihenés jegyében telt az idei ünnepünk. Voltunk Idecsen Édesanyáméknál, itt Anyuéknál, illetve hozzánk is jöttek vendégek, mégis a pihenés, lustálkodás át-meg-átfűzte az ünnepet.
A szenteste nagyon sete-sutára sikeredett, amit nagyon sajnálok, és főleg azt, hogy az ünneprontó én voltam. Mire eljött a délután, és már elkészültem az ételekkel, olyan rosszullét kapott el, hogy nemegyszer interjúvoltam meg a vécékagylót. Majd következett egy jobb órácska, amikoris megjött az angyal, elhozta a fát és az ajándékokat, de utána újult erővel tört rám a rosszullét, mindent megspékelve hidegrázással, fázással. Képtelen voltam bármit is csinálni utána. A lányoknak még tálaltam némi vacsorát, azt is félrefordított fejjel, hogy ne érezzem az illatát, de utána "elvágták a filmet". Csak arra emlékszem, hogy fejem búbjáig betakarózva is reszkettem, mint a nyárfalevél. Érdekes módon azonban 37-nél nem ment feljebb a "lázam". Arra ocsúdtam egyszer, hogy István és a lányok kuncogva-szörnyülködve futkosnak össze-vissza, a hangfoszlányokból ítélve nagyon késő volt már, és ki-ki rohangált dolgára: a lányok pizsamába bújni, István meg ágyat vetni nekik. Mint másnap megtudtam, 11 óra elmúlt, mire lefeküdtek, de nagyon jól érezték magukat, társasoztak játszottak az újonnan kapott játékaikkal.
Reggel elég jó állapotban ébredtem, bár ajánlatos volt kerülnöm a lehajolást, mert olyankor émelyegtem. No, de mire mindenki magához tért, én is eléggé rendbejöttem, így már nyugodtan készülődhettünk Idecsre. 12-től volt az istentisztelet, amire el szerettünk volna jutni, mert a lányok verset mondtak, én meg úrvacsorát vettem, s 5 perc késéssel meg is érkeztünk... De még nem késtünk el, szerencsére. Utána Édesanyáméknál ebédeltünk, István jól telepakolta "legalább két napja éhező" pocakját, "kifosztottuk" a karácsonyfa alját itt is, majd délután hazaindultunk. István lepihent, mert éjszaka zenélés várt rá, én pedig még elvégeztem néhány apró simítást, amit az előző napi rosszullétem, illetve az aznapi elutazásunk miatt nem tudtam befejezni, de max. félóra alatt végeztem. Leültünk a lányokkal és megnéztünk egy karácsonyi mesefilmet, a Karácsonyi csodákat, majd miután István elment, teljesen "szétrombolva" az ünnep hangulatát, megnéztük a Winnetou-s Ezüst-tó kincsét. A lányok nagyon élvezték, bár igazából Krisztának volt mindvégig élénk az érdeklődése. Boróka beleásított néhányszor, de becsületére váljon, azért csendben végignézte. Ezután a lányok lefeküdtek, én pedig bebújtam az ágyba a laptoppal az ölemben és végignéztem vagy 3 filmet. Elképzelhető, hány óra lehetett, mire lefeküdtem, de volt időm. És másnap is pihenni. :) Későig aludtam én is, Istvánt nem sokkal dél előtt ébresztettem fel. A lányok immár nem igényelnek minket reggelente, nagyon jól elvannak magukban. Ebédre Anyuékhoz mentünk, egy szép délutánt töltöttünk el velük és Melindáékkal, majd mi igyekeztünk haza, mert vacsorára Édesanyámékat és Aniékat vártuk. A szentestére elkészült pulykát végül csak ekkor kezdtük és ettük meg, az almás dinsztelt káposzta mellé, amit szintén szentestére készítettem volt, még fűszeres sült krumplit is tálaltam, illetve végre elkészült a franciasaláta is, vagy ahogy mi hívjuk, a salade de boeuf. Ani segített összerámolni a konyhát, úgyhogy mire elmentek, már rend volt a lakásban is, így aztán másnap is lustálkodhattunk kedvünkre.
Az ünnep harmadik napja is filmnézéssel telt, alig voltunk kikelve az ágyból. A lányokra, persze, ez nem vonatkozott, ők hozták szokásos formájukat játékkal, viháncolással, veszekedésekkel stb. Enni nem is ettünk rendesen, csak falatoztunk ezt-azt a maradékokból, illetve vacsorára a maradékok maradékából pedig finom calzonét sütöttem. Persze, azt is úgy, hogy 5-10 percre kiugrottam az ágyból, hogy a tésztát összeüssem, vagy hoyg a tölteléket elkészítsem, ileltve bepakoljam őket a sütőbe, de direkt azért készült "csukott" pizza, hogy ne kelljen asztalhoz ülni, hanem az ágyban is megehessük nyugodtan. Nevettünk is eleget ezen a napon lustaságunkon. :) A lányok azért asztalhoz ültek, és becsületükre legyen mondva: mindketten bevágták a teljes adagot, amely akkora volt, mint az enyém meg az Istváné. A péntek sem volt kevésbé lustálkodós, csupán annyi változatosság volt benne, hogy elmentünk vásárolni néhány dolgot, ami kellett a szilveszterhez.
Így telt el idén (vagyis már tavaly) a karácsonyunk, nyugodtan, csendesen, békességben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése