Egy új év, egy új kezdet

Tavaly is hasonlóan kezdtem az év első bejegyzését, és amit annak az elején írtam, ma is megismételhetném. Fenntartom, változatlanul "hiszem és vallom" minden szavát. Ugyanazt írhatom az elmúlt évről, mint amit tavaly írtam az azelőttiről: csodás év volt. Igaz, ezúttal több fájdalommal és szomorúsággal, több félelemmel és hogyan tovább-al telt az év, de legalább bebizonyosodott, amit egy évvel ezelőtt "megjósoltam": "Igen, néha a rossz is elkerülhetetlen, de néha talán azt is megérdemeljük. Vagy ha nem is "érdem" kérdése a dolog, akkor szerintem szükségesség. Mert különben túlságosan elbizakodnánk, elszállna velünk a ló. Vagy másért is jó a rossz: ha megéljük, talán jobban értékeljük, jobban megbecsüljük a jót akkor is, ha minimális, vagy csak egyszerűen nem annyira nagy, ahogyan szeretnénk. A rosszat csak egy kötelezően meglépni szükséges lépcsőfoknak tekintem, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy a jóban zökkenőmentesen haladjunk; hogy tanuljunk, építkezzünk belőle." Talán csak annyival egészíteném ki, hogy a rossz néha azt is megmutatja nekünk, hogyan kell valakit szeretni, vagy hogyan kell jobban szeretni. Összehoz, összeköt, sorstárssá tesz bennünket.

Nem tudom részletezni az év eseményeit. Sok minden történt. Olyan is, amire ma is tisztán emlékszem, mintha tegnap lett volna, és olyan is, ami már az enyészeté lett, esetleg csak valamilyen emlékfoszlányban sejlik majd fel valamikor. Van, amiről írtam, van, amiről nem. Sok mindennel adósom vagyok a blog tartalmát illetően, de nem hinném, hogy lenne rá alkalmam pótolni.

Azt hittem, az ünnepek alatt, amikor amúgyis kissé nyugisabbra vált az életünk már csak annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem kell munkába menni, lesz időm naplózni is. Ehelyett meg... nos, éppenséggel lett volna, de akkor már olyan netundorom lett, hogy voltak napok, amikor be sem kapcsoltam a gépet. Vagy ha mégis, akkor egész nap filmet néztünk.

A karácsonyunk szép volt, nem mondom, de mást is el tudtam volna képzelni. Főleg más szentestét. Sőt. :( Mire elkészültek az ételek, és a lakás is rendben lett volna, teljesen lerobbantam: rázott a hideg, émelyegtem, és nemegyszer meglátogattam a vécékagylót.:( Másnapra már kvázi rendbejöttem, de egész ünnepen csak módjával ettem, nehogy ismét rámtörjön. Mondjuk ennek is megvolt a jó oldala: nem híztam semmit az ünnepen. :) Azonkívül a szokásos volt: első napján Idecsen voltunk, Édesanyáméknál és templomban, majd István zenélni volt, másodnapján Anyuéknál ebédeltünk Melindáékkal együtt, este pedig Édesanyámék és Aniék jöttek hozzánk, harmadnapján pedig egész nap lustálkodtunk: mi filmet néztünk, a lányok pedig játszottak: azt sem tudták, mivel játsszanak, mit részesítsenek előnyben, mit mellőzzenek.

Idén visszafogottan vásároltam nekik. Én vásároltam mindenki nevében (Aniékat kivéve), ahogy szoktuk: kaptak kabátot tőlünk, illetve Boróka egy 4-es társasjátékot, Kriszta pedig egy sakk-ostábla játékot; kaptak olyan lovacskát, aminek van feje, a nyakából pedig egy hosszú rúd áll ki, azaz lovagolhatnak rajta. Ezenkívül kaptak teljes alsónemű-felszerelést, fenékcsúszkát, másik fajta lovakat nyereggel, kantárral, és kaptak, természetesen, könyveket (Aniéktól): Kriszta Csipike regényét, Boró pedig egy meséskönyvet. No meg kifestőst. Aztán kaptak ajándékot a templomban, illetve Sanyiéktól: Boróka egy kis farmot, Kriszta pedig egy dinós könyvet, illetve egy dínós kifestőst színes matricákkal. Mindennek örültek, és úgy gondolom, hogy bőven sok volt ez így.

A szilvesztert Nagyágon töltöttük, Déva mellett, az Erdélyi konyha csapatának egy részével. Mindenki családostól volt. Főztünk, ettünk, ittunk, dumáltunk és nevettünk nagyokat, az 5 gyerek pedig, akik nagyjából egyforma korúak voltak, remekül kijött egymással. Erről majd teszek fel fényképeket. :)

És máris lejártak az ünnepek, lejárt egy év, kezdődik az újabbik. Hogy mit tartogat számunkra ez az év? Majd elmondom 1 év múlva. Csak éppen tartson meg addig a Jóisten egészségben!:)