2012. október 14., vasárnap

Előtte és utána

Mármint a kulcsos eset előtt és után.

Csütörtökön este Timár Böskével, a Csillagszemű Gyermektáncegyüttes művészeti igazgatójával és kolléganőjével, Májer Orsolyával ismerkedtünk meg egy csodálatos, kétórás népi gyermekjáték- és tánctanulási tanfolyamon. S bár a kétórás idő nagyon rövidnek, amolyan gyorstalpalónak tűnhet, mégis nagyon hosszú és nagyon tartalmas volt. Dunántúli népi gyermekjátékokat, népdalokat, lassú meg friss csárdás-lépéseket tanultunk meg annyira egyik pillanatról a másikra, hogy már-már szinte hihetetlen volt ez a gyorsaság. Azt is felfedeztük, hogy ugyanannak a dallamnak van dunántúli és marosmenti szövege is, illetve azt, hogy az itteni dallam valamivel cifrázottabb is. A jelenlévő kb. 50 óvónő (mert nekik, nekünk szervezte a mi óvodánk) annyira jól érezte magát, és annyira kikapcsolódott, mint már azt hiszem, régóta nem. Játszottunk, daloltunk, táncoltunk, és sokat-sokat nevettünk, mosolyogtunk. Mindenkinek jót tett. Az este a tanfolyam után is jól telt, mert mi, a közvetlen kolléganők egy étterembe mentünk vacsorázni (végül ezért aludtak a lányok anyósoméknál - szerencsére), és kellemes további kétórácskát töltöttünk el.
Kvázi középen, fehér blúzban, én vagyok

Itt is ... Badacsonyi szőlőhegyen...

A két táncművésszel
Másnap, pénteken pedig szintén a két művésznő vezetésével zajlott a Stefánia Napközi szüreti bálja, ahol ezúttal a gyermekekkel és szülőkkel együtt táncoltunk, játszottunk és énekeltünk. Hogy mindenkinek legyen ereje, és bírja az iramot, finom kalácsot majszolgattunk, és a helyszínen frissen préselt szőlőmustot ittunk. A hangulat szintén nagyon jó volt, még a legkisebbek is feloldódtak és ropták a táncot.:)
A képek eléggé elmosódottak a mozgás és a nem egészen megfelelő fényviszonyok következtében, de annál jobb, mert úgysem kértem engedélyt a publikálásukra, a hangulatról viszont nagyszerű képet tudnak festeni.

Bemelegítés ...

Szerelik a szőlőprést ...

Már felkészültünk a mulatságra

... Valakinek kötényében meg is törülközzél...:) 

Bújj, bújj zöld ág...

Csárdás ...
Már nem halunk szomjan...

... naná, hogy nem!:):):)

1 megjegyzés:

Virág írta...

Huh, hát nem irigyellek. Igen megijedhettél. Készíts az ajtó mellé egy öles sodrófát... ;) Mi zárjuk a lépcsőházajtót nyolc után kulcsra.
Ami a népdalokat illeti.. Tök jó, hogy van ottani megfelelője! :)