2011. május 11., szerda

Felemás

Minden szempontból felemásnak nevezhetem az utóbbi heteket.

Szép sorjában mindannyian lerobbantunk: a lányok még ünnep előtt kezdték, én épp ünnepkor voltam a legrosszabbul, István meg az ünnep utáni héten volt kinyúlva olyannyira, hogy a majdnem 15 év alatt, amióta ismerem, még ilyen betegen nem láttam. Nem is volt dolgozni 1 hétig.
A lányok is antibiotikumon voltak másfél hétig; egy hete voltunk kontrollon, és rendben volt minden, de mostanra Boró már megint elég erősen köhög.
Az én betegségem sem járt le rögtön az ünnep után; kb. 1 hétre rá, amikor a köhögés már szűnt, légzéskor zörgött a légcsövem. A lányok és István kontrollján engem is meghallgatott a doktornő és kissé megijesztett, mert némi asztmás felhangot érzett a zörgésen. Kezelésre fogott, hétfőn voltam tüdőgyógyásznál, röntgent és fúvópróbát csináltak, meghallgatott és szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Az elkezdett kezelést be kell fejeznem, de mást nem írt fel.

Fáradt vagyok. Per pillanat és úgy összességében is véve. Ma különösen levert voltam. Reggel és a délelőtt első felében még semmi bajom nem volt, az oviban ma tartottuk az anyák napját egy játszódélelőttel, és ahogy véget ért, mintha fejbekólintottak volna. Csak járkáltam elé-hátra, míg a gyerekek játszottak; fél 12-kor ránéztem az órára, és kétségbeesetten arra gondoltam: édes istenem, hogy fog eltelni az idő 12-ig, amíg hozzák az ebédet?! Szeptember óta, amióta dolgozom, nem fordult elő, hogy ilyesmire gondoljak, inkább az a bajom, hogy igen gyorsan telik az idő, és nem jut mindenre, amit szeretnék. Aztán miután hazajöttem, pihenés és kikapcsolódás gyanánt olvastam egy órácskát. Nagyon jólesett. (Erről az olvasmányomról feltétlenül szeretnék írni.)
Ha minden igaz, és a Jóisten is megsegít, hogy ne jöjjön közbe semmi, akkor június 3 és 5-e között elutazom, és remélem, jót tesz egy kicsit a kizökkenés a mindennapokból, és sikerül kikapcsolódnom, feltöltődnöm.:)

Keveset ültem gép előtt a napokban, nem is érzek nagy késztetést a blogolásra, mégis állandóan írhatnékom lenne. Annyi minden kavarog bennem, ilyen-olyan élmények, gondolatok, hangulatok, minduntalan írnék. De legtöbbször úgy adódik, hogy éppen akkor nem engedhetem meg magamnak a leülök-luxust, vagy nem vagyok gépközelben (mert, ugye már csak gépre lehet írni:D) és ha elmúlik a pillanat és a hangulat, már nem tudom megírni.

De ... lesz még így sem, s úgy is jónak kell lennie.:)

1 megjegyzés:

iri írta...

Bizonyara lesz , addig is erot mindenhez, s teljes gyogyulast kivanok!