Valahogy nem akaródzik az írás mostanában....
Kaptunk 3 meghívót a tegnapi Megasztár-koncertre. Egyet elajándékoztunk volna, de akiket megkérdeztünk, nem jöttek. Sebaj, ketten indultunk Istvánnal.
Útközben eszembe jutott, hogy hoppá, a meghívók nincsenek nálam. De hoppá, a táskámban vannak, amit benn hagytam (szebben mondva ottfelejtettem:( ) az óvodában. István már fordult volna vissza (joggal mérgesen), de rábírtam a továbbmenésre. Telefon a dadusnak. Éppen akkor érkezett haza. Bumm. Rally a városon keresztül a dadushoz. Kulcsok nálam, szerencsételenkedés a kapunál, az épületbejáratnál és a szekrénynél. Drága táskám, hát itt vagy! Meghívó nuku. Na megint bumm. Bezárni mindent (még jó, hogy tényleg bezártam mindent), és elmondani a dolgot Istvánnak.
Inkább a föld alá süllyedtem volna szégyenemben! Már félóra késésben voltunk. Hazafelé vettük az irányt. Otthon, a konyhában, a kávéscsészék tetején várt a boríték a két meghívóval.
De kinek volt már kedve a koncerthez?
(UI. Szégyellem, tényleg nagyon szégyellem magam, mert ilyesmi nem fordult elő velem eddig még soha, nem is tudom, hogy eshettem tegnap ennyire szét. Nem voltam fáradtabb, mint általában, sem semmi különleges rossz nem történt. Valahogy mégis "összejött" minden. És úgy döntöttem, leírom, hátha okulás lesz az elkövetkezendő időkre. )
1 megjegyzés:
Így, visszaolvasva az ezt követő bejegyzéseidet, lehet, hogy az elkövetkező betegség okozta a "problémát." Nálunk a gyerekek, ha "betegszenek meg", maguk sem tudják mi bajuk, nyűgösek, "langyosak", nem úgy sikerülnek a dolgaik, ahogy szeretnék, ilyenkor morcosak... már sejtem, hogy betegek lesznek...
Sajnálom, ami történt! :-(
Még, jó, hogy ilyen türelmes urad van. Ha én ezt Tomival megcsinálnám, egy hétig nme szólna hozzám. :-P
Megjegyzés küldése