2011. február 21., hétfő

Nagyon izgulok

Bár igazából nem látszik rajtam, és még a gyomromban sem érzem. De így volt ez anno a suliban is, vagy vizsgák előtt: ha nem tanultam (ami nem jelentette azt, hogy nem tudok semmit, de mégis: nem készültem eléggé), teljesen nyugodt voltam. Nem érhetett meglepetés, nem érhetett csalódás. Persze, néha rámtört holmi félelem, hogy jaj, mi lesz ha...? De a kérdés megfogalmazásáig sem jutottam el tulajdonképpen. Mindig úgy voltam vele: majd megoldom. Majd. Amikor ott az ideje. Addig kár idegeskedni rajta!

No, most is úgy vagyok. Kitaláltunk a kolléganőmmel valami jópofát a farsangra, hogy ne megszokott, sablonos legyen a menete, amit óvónők, gyerekek, szülők egyaránt unnak, hanem dinamikus, mulatságos legyen, de ebben elég nagy színészeknek kell majd lennünk. És még nem tudom, hogy elég jó színészek leszünk-e. Illetve leszek-e. Mert csak úgy lesz igazán szép és érdekes, ha jól megjátsszuk a kis párbeszédeket, amiket a gyerekek bemutatkzó versikéi közé iktatunk.. A poént nem lövöm le, főleg, hogy nem tudhatom: valamelyik "anyukám" nem olvassa-e titokban a blogot, de úgy gondolom, hogy jó kis "forgatókönyvet" sikerült összeírni.

Amúgy, mint tegnap is írtam, szülős bulira készülünk, a szülők is beöltöznek majd. És aminek nagyon, de nagyon örülök, az az, hogy a gyerekek elejtett mondataiból, illetve a szülőkkel folytatott rövid párbeszédekből az derül ki, hogy ők is lelkesen készülődnek. Ennél jobban már csak annak örülök, hogy úgy néz ki, az apukák is aktív résztvevői lesznek a jelmezbálnak. Lesz ott Szörnyella, Török basa, Hook kapitány és még sok más jelmez, ami a szülők kreativitását dicséri. Mert szinte kitétel volt az, hogy nem kölcsönzött, drága jelmezben jelennek meg, hanem valami egyszerű, kézzel fabrikált, házilag összedobott maskarában. Ha meg nem akarnak beöltözni, akkor egy szemüveg, egy szép maszk is bőven megteszi. Természetesen, ez a gyerekekre is érvényes volt, bár kétlem, hogy mindenki betartaná majd. De ez már nem annyira lényeges.

Még lesz egy érdekes momentuma a műsornak: a szülőknek szervezett versenyek/játékok. Minden szülőnek részt kell venni legalább egy "számban", a jutalmat pedig a gyereke kapja.

Szóval, nagy az izgalom most minálunk (Kriszta mesemondó versenye is rátesz erre egy lapáttal). Még csak azt kell kitalálnom, hogyan és mibe öltözzek fel a szerepemhez!:)

6 megjegyzés:

ilgya írta...

Hú de jól hangzik ez a szülős farsangosdi! Nagyon szuper óvónénik vagytok!!!! És biztos vagyok benne,hogy ezt is olyan jól megfogod valósítani,ahogy minden mást is!!!!!az sokkal nagyobb gáz lenne,ha nem is izgulnál,de azért remélem kaphatunk belőle ízelítőt,ha már a mézesmadzagot elhúztad előttünk:)
Sok boldogságot kívánok nektek!!!Ildikó

Szabina es Julia írta...

Jaj azt hiszem ez lesz a legjobb farsang,nagyon otletes es eredeti is foleg azert is mert a szulok mar elfelejtettek hogy milyen erzes is maszkaraba bujni,de hogy a gyerekevel egyutt csinaja meg klaszabb.Sok sikert kivanok nektek ehez a csodas farsanghoz.puszika

Kati írta...

Nagyon sok sikert kívánok nektek, drága Edith, ügyesek legyetek! :-)
Krisztának szintén nagy drukk! :-)

Istenem, szegény Boró! :-( Milyen furcsa, hogy valamelyik gyereknél alig van pötty, és hamarabb múlik is, meg nem is olyan "durva" az egész betegség lefolyása, másik pedig... Sajnáljuk nagyon édes Borókát! A lényeg, hogy már elmúlt, túl vagytok rajta.

Szépet írtál az évfordulótok kapcsán... Szeretettel gratulálunk hozzá! :-)

(Igen, a mama nálunk a nagymamát jelenti, nagymamám halt meg...)

sedith írta...

Köszi mindenkinek a drukkot! Nemsokára indulok!:)

Kati, nálunk is a nagymama a mama. Isten nyugtassa békében!:(

Agi írta...

Sok sikert!

sedith írta...

Köszi, megvolt!:-))))))))))