2011. február 13., vasárnap

Gyógyulás

Igazából erről kellett volna írnom hamarabb, de az a másik annyira friss és intenzív élmény volt, hogy muszáj volt azt megírni.

Amikor Kriszta gyógyulófélben volt, Ágnes ezt írta nekem hozzászólásban: "Nem akarok vészmadár lenni de eszembe jut, hogy Eszter egy hét különbséggel kapta el a pöttyöket és sajnos erősebben, mint testvére."
Sajnos, bármennyire is nem az ő vészmadárkodásának a hibája, de ugyanez történt nálunk is. Szörnyű heten vagyunk túl, szörnyű nappalaink és még szörnyűbb éjszakáink voltak. Szegény Boróka olyan pöttyös lett, hogy a rostán ejsze nem volt annyi lik, mint amennyi pötty volt rajta! És egyből hólygosak lettek a kiütések, körülöttük meg néhány mm-es körzetben egy rózsaszín udvar keletkezett, így csupa pír volt az egész teste, ahogy mifelénk mondják: tiszta egy pecsenye. Szegénykém. Tele volt az arca, a feje, a hasa, a háta, a lábai hátsó része, de még a kis kézfejét sem kímélték, minden ujja között lett legalább egy hólyagocska. És a fő-fő baj még mindig nem ez volt, nem ez okozta neki a fájdalmat. Mert, bizony, fájdalmai voltak. Nem viszketegség, bár az is, de ezt a részét hihetetlenül fegyelmezetten viselte végig: nem vakarózott, bár sokszor kínjában megfeszítette magát és morgott egy nagyot, kiadta a feszültéségét. Hanem a végbélnyílása körül és a szeméremajkak belső felén min. 20 pöttye lett szegénynek és az iszonyatosan fájt neki. Éjjel-nappal csak mondta: fáj, anukám, súj (szúr) anukám. Belázasodott az első napokban, 39-ig ment fel a láza, bár aztán nem is igazán engedte, hogy mérjem, csak éreztem, hogy forró. Nem akart/nem tudott enni rendesen, és egy éjszaka, amikor szintén adtam neki lázcsillapítót és Peritolt, mire a szobába értünk, már sugárban jött ki belőle. Szerencsére, megúsztuk mindketten egy komplett pizsamacserével és egy szőnyegmosással a dolgot.
Három éjszakán át nem aludtunk, én sem, ő sem. Ahogy én lefeküdtem volna, ő megébredt az első mélyalvásából és kezdhettük a sétafikát a mi ágyunk és az övé között. Sehol sem tudott pihenni, csak forgolódott és siránkozott szegény. Napközben eléggé türelmes volt, Édesanyámnak szót fogadott, nem volt baj vele, de az éjszakáktól nagyon féltem. Csütörtök éjjel aztán aludtunk is. Azóta már rohamosan javul, bár tegnap még volt néhány hólyagos pöttye. Mára viszont már lelohadtak a hólyagok és kezdenek száradni. Az arcán még jól látszanak a sebek, és máshol is vannak nagy sebhelyek, de már van, ami teljesen elhalványodott, elmúlt. Hál'istennek mostanra már ugyanaz a kis rosszcsont, aki mindigis szokott lenni. Már a tegnap az volt!:P (Megsúgom, ma szó nélkül lefeküdtek. Úgy látszik, tényleg akarnak mesét nézni, mert tegnap óta nem volt szabad nekik:P:))

5 megjegyzés:

Szabina es Julia írta...

Nagyon pottyos Boroka igy a vege fele,de akkor milyen lehetett eddig.Szegenyke de nagyon ugyes volt es hosiesen viselte a dolgokat.Gyogyulast tovabbra is

iri írta...

Szerintem nagyon hosies volt a viselkedese ennyi szenvedessel.Orvendek, hogy tul van a nehezen.Azert inabb rosszcsont mint beteg.Nem?

KömiMeli írta...

Puszi a kicsi Pöttyös Pannának :) Ákos is nagyjából úgy járt, még jó sok látszik rajta, főleg a hajas fejbőrön és a lábain-talpacskán, na meg nyilván a pelenka alatt, ott sokkal lassabban gyógyul. Neki is volt a fenekében és a fütyijén is sok-sok. Örülök, hogy túl vagyunk rajta, és annak is, hogy ti is. Huhh :)

sedith írta...

Meli, ne haragudj, hogy nem írtam végül, de én is sokat gondoltam rátok. És igen, az a legjobb benne, hoyg lejárt. S ha minden igaz, egész életükre!:)
Puszi nálatok is a Pöttyöskének és a volt Pöttyös(ök)nek.:)

Hajni írta...

Gyors gyógyulást kívánok Borókának!Olyan jó,hogy tettél fel képet,mert elég ritkán látom a lányokat:)
Aranyos kis csajszi,még pöttyösen is.:)