2011. február 13., vasárnap

Most és akkor

Most nyugodtan fekszünk egymás mellett, összeölelkezve - akkor feszengve ültünk egymástól fél méterre, és kezeinket is alig mertük összeérinteni.
Most békével a szívemben várom haza - akkor majd kiugrott szegény "dobogószervem", amikor belépett az ajtón.
Most én hajlok oda, hogy megcsókoljam - akkor az ő félszeg puszijától is szinte menekültem.
Most, esténként holtfáradtak vagyunk - akkoriban "volt időnk" éjszakákat átábrándozni.
Most alszik mellettem - akkor képes volt órákon át bámulni a sötétben.
Most négyesben vagyunk "egészek"  - akkor ketten is elegek voltunk hozzá.
Most .... akkor ....
Most .... akkor ....

Most főzhetek itthon - akkor, bezzeg, nem adta a vendéglőnél alább.
Most szeretjük egymást - már akkor szerettük egymást.
14 éve. Azóta. Most.

14 megjegyzés:

gondaanyu írta...

Gratulálok !

Gál Edith írta...

Még sok, boldog, sok-sok jóban gazdag és együtt töltött évet kivánok nektek!
Nekünk hamarosan a 15.-ik lesz...:)

Szitya írta...

Nagyon szép volt! További sok-sok szép "mostot", hogy sok-sok szép "akkorok" váljanak belőlük!
Puszi,
Szilvi

Kristóf és Maja írta...

Nagyon sok boldogságot még sok-sok-sok évig!
Puszi
Szilvi

KömiMeli írta...

Sok boldogságot kívánok Nektek! :)

iméon írta...

De szép! És milyen igaz. Szívből gratulálok nektek. Puszi.

Hajni írta...

Nagyon sok boldogságot kívánunk:) Mindez nagyon szép írásban összefoglalni az érzéseinket,bár mindenki lenne ilyen odaadó.
14 év hosszú idő:)
Puszi

Hajni írta...

Jut eszembe,hogy akkor remélem sikerült kettesben ki mozdulni vacsorázni, vagy egy vörösbort meginni.Á,mi nem is mentünk semerre,sőt volt vitánk is emiatt.Kell az egymásra figyelés,beszélgetés.
Nálunk meg az a baj,hogy nincs segítségünk,vagyis lenne.De ha nem vállalja senki a picik felügyeletét,akkor jól összeveszünk. Tudat alatt ki akarunk mozdulni egy este,mint például ma is,akkor felszínre tör a kettőnk dühe,s már apróságok miatt is képesek vagyunk egy kiadósat kiabálni.
Na,most ez vajon jó-e? Ezért mondom nem szeretem a Valentin,mert máskor is lehet ünnepelni,amikor alkalom nyílik.
Puszi

u.I Edith,nem tudom hogy csinálod?mert annyi mindent szeretnék írni a naplómban,csak az a baj,hogy nem szeretném,hogy mindenki olvasgasson.De közben szeretném ha tudnának róla,mert így érezném,hogy nem vagyok egyedül valamiben. Szóval,kapnék egy megerősítést másvalakitől is.
Puszi

sedith írta...

Nem, Hajni, nem voltunk sehol, sőt István mintha kezdene megnáthásodni, úghogy alszik attól kezdve, hoyg hazajött. És amúgyis rühellem a Valentin-napot. Mindigis zavart a tudat, hogy amikor évfordulót mentük megünnepelni, mások azt hitték a Valentin-nap az apropója.
Igazából, ezt a napot, a feb. 13-át már sehogy sem ünnepeljük, most már a házasság napja az évforduló (júl. 13.:)), de mindig eszünkbe jut, beszélünk róla, felelevenítjük az emlékeket, megöleljük, megcsókoljuk egymást, és érezzük, hogy még akkor, oylan fiatalon is, jól döntöttünk, hoyg egymást választottuk. :)

Hajni, ugyanígy vagyok én is a blogolással, sok mindent leírnék, de amellett, hoyg nincs időm, nem is akarom oszrág-világ elé tárni. De bezárni sem szeretném, mert az tényleg nem ugyanolyan, mint így. Szóval, egyelőre írok. Írom azt, ami úgymond másnak is "az orrára köthető":)
Puszi

sedith írta...

Mindenkinek köszönöm a szép szavakat, gratulációt. Én is remélem, hoyg még legalább kétszer 14-et "lehúzunk" egymás mellett, de ha több lenne, azt se bánnám!:)

Hajni írta...

:)) Hát igen,igazad van!!!

Én sem szeretném bezárni,,még,, egyelőre,mert akkor olyan mintha mindenki ki lenne zárva. Vagyis akkor nem szívesen írogatok.Most tényleg nincs időm.....:( sőt erőm se.
Puszi

Etterke írta...

Ez tényleg nagyon szép! Gratulálok!

Szabina es Julia írta...

Boldog 14-dik evfordulot

Andrea írta...

Edit!Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek :)!