2011. január 15., szombat

Nem tudom

Nem tudom, mit csináljak, hogy mindenre jusson időm, és mindkét blogot is tudjam írni. Mert nagyon fontos, hogy a recepteket is rendszeresen feltegyem a blogra, hiszen néhány hónap múlva nem biztos, hogy egy fotóról el tudom dönteni, hogy mit tettem abba az ételbe, amit ábrázol, annál is inkább, hogy sokszor csak hirtelen ötletből születnek kaják. Így is legalább 40-50 étel fotója várakozik publikálásra.

A velünk történt eseményekről is hűen szeretnék írni, de hol vagyok ebben is a napirendtől?! Karácsonyi ünnepségek, újév utáni események, stb.

A lányok viselt dolgait is meg kellene említeni, hiszen anélkül már amúgyis sok minden az enyészeté.

Néha meg az érzéseimet, benyomásaimat, gondolataimat, félelmeimet is le szeretném írni, de ha nem tudom akkor rögtön, már semmi értelme, hiszen egy-egy érzés sokszor csak néhány pillanatig tart. Ha később akarnám leírni, már nem biztos, hogy vissza tudok idézni mindent, amit akkor éreztem, vagy már teljesen más dolgok is hozzáadódtak, és így már nem annyira hiteles.

Jó, tudtam, tudom, hoyg nem lehet mindent megörökíteni, nem is írnék le mindent, mégha időm is lenne rá, de így, túl sok minden kimarad. Ti hogy csináljátok? Adjatok valami ötletet!

3 megjegyzés:

Loihi írta...

Megértelek. Lassan már örülök ha havi 1 bejegyzésre futja. Amit legjobban sajnálok, hogy alig fényképezek mostanában. Pedig még nem is járok dolgozni. :-(

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Hat nehez az biztos mindenre idot szan ket kis orokmozgo mellett.En nappal is irok mikor alszanak,sot akarmilyen kicsi idom van irok ha nem teszem is kozze es majd folytatom.De este ha alszanak a csajok akkor fonn szoktam ulni 12-ig amig megirom a bejegyzest es mindenkihez bennezek ,olvasok es irok mindenkinek.puszika

sedith írta...

Eszter, észrevettem, sajnos.:( Köszi, hoyg most mégis írtál! És hogy üdvözletet is küldtél karácsonyra!:)

Izabella, amíg itthon voltam, nagyjából ment az, amit te is írtál. Most viszont, ha alszanak, nem tölthetem az időmet blogolással. Mert a házimunka nem csinálódik meg magától, és az Erdélyi konyhához sem írja meg senki az anyagaimat helyettem! Este pedig már alig várom, hoyg ágyba bújjak, mert mindig hulla vagyok.
Valahoyg lesz ezután is!