Gondoltam, megemberelem magam és most fennülök egy kicsit. Pedig Boró valamikor hajnali 6 előtt ébresztett ma, már vissza nem aludt, én meg csak kínlódtam mellette. És lehet holnap reggel is ilyenkor ébreszt...
Szóval, lejártak az ünnepek, lejárt a sok szülinap is. Igaz, egyet későbbre is tartalékoltak!:) 5-én elkezdődtek a "dolgos hétköznapok", az volt az első óvodai nap. Én délután kezdtem és ezen a héten is végig délutános voltam. Egyfelől - bár nem igazán szeretem a délutánt - most örültem ennek, mert legalább kicsit lightosabban indult az évem, nem egyből a nagy délelőtti strapával.
6-án este Maris mamámat megműtötték: levágták 8 lábujját. Egyszer megfagytak, majd feketedni kezdtek. Muszáj volt elejét venni a továbbterjedésnek, reméljük, megússza ennyivel. Azóta már jól van, az orvosok szerint szépen gyógyul a seb.
A lányok visszatértek az oviba. Boróka hisztisebb, mint valaha, képes magából kikelve ordítani, csapkodni mindent, ami keze ügyébe kerül, visítani, ütni, karmolni bárkit, csak úgy legyen minden, ahogy ő szeretné. Máskor meg csupamosoly, kis bőrödalábújó angyalka. Vág az esze, mint a borotva. Tegnap rágcsálta a pászkát, s egyszercsak felmutatja a kezében lévő darabot és azt mondja: ni, kajácsonfa! És tényleg, oylan volt, mint egy formával kivágott karácsonyfa.
Kriszta az oviban teszi mostanában az eszét: reggelente félórát is búcsúzkodna, ha hagynám. Még egy puszi, még egy integetés, még egy pusziküldés, még egy ölelés, majd kezdünk mindent elölről. Ismét "kijött" rajta a nemszeretemanagycsoportban-szindróma. Nem tudom, mitől van ez, azt hittem, már rég letudtuk a külön csoportokba való beosztást. Egyelőre még csak figyelek, tanakodom, gondolkodom, gyártom az elméleteket, magyarázatokat, majd - remélem - írok bővebben is róla.
10-én elkezdtem pszichowellnessezni. Feltett szándékom, hogy most már végérvényesen megszabadulok még néhány fölösleges kilómtól. Nagyon szeretnék ismét csinos lenni, talán az önbizalmam is nagyobb lenne így. Mert hogy a bőrömben mindenképpen jobban érezném magam, az biztos!
4 megjegyzés:
Hat remelem Boro hisztijei megoldodnak,milyen kis akaratos csajszi neha.Kriszta meg nem akar nagy csoportos lenni?Anya jo hataroztal hogy leadod a kilokat csak tartsd is meg,en is igy vagyok vele csak nem tudom betartani de nalunk amugy lehetoseg sincs tornazni vagy ilyesmi.puszika
Nagyon boldog szülinapot kívánunk -így megkésve -, drága Borókának! :-)
Isten éltessen, Tündérke!
A hisztis dolgok, meg a búcsúzkodós dolgok is, nagyon ismerősek. Bizony!
Mit tesztek a hisztirohamokkor, hogyan reagáltok rá?
Én sokszor teljesen tanácstalan vagyok, máskor ráhúzok a fenekére - Marciról van szó -, megint máskor nem reagálok, felkapom és viszem, ahová kell... Nem tudom, mi a helyes...
Szia! Isten éltesse Borót! Ismét fantasztikus tortákat alkottál, csak gratulálni tudok. :) Nagyon szépek.
kilók ledobása: hajrá és kitartás!!!
Nekem az a bajom, hogy elérem a célt és elengedem magam, majd újra visszajön és megint kezdem elölről. Most is kellene. :)Én szerdán, fogyó holdkor kezdem el újra. :)
Izabella, lehetőség van, lenne tornászni neked is, csak tudom, a kitartás nagydolog. MAgamból indulok ki, ne félj, nem kritizálásképpen mondom!:)
Kati, ugyanazt, amit te. Már nem tudom, mit is próbáljak ki! :(
Noémi, kitartást neked is! Milyent kezdesz el? Ha van kedved, "gyere el" a pszichowellness-klubba, Gyöngyihez, sokan vagyunk, akik megosztjuk gondolatainkat, élményeinket a "diétával" kapcsolatban. Ma éppen gyümölcsnapom van/volt, és kitűnően bírtam/bírom. Nem vagyok sem éhes, se nem kívánok semmit. HA elolvasod Gyöngyi bejegyzéseit a hónap elejétől, sok mindent megértesz, sok minden megvilágosodik előtted. Nézz csak be, meglátod!:)
Köszönöm mindannyiatoknak a köszöntéseket!:)
Megjegyzés küldése