Nem, nem Krisztáról és a himlőjéről van szó, azt már szinte el is felejtettük hál'istennek: csupán néhány pötty a testén jelzi, hogy szegénykém miben szenvedett az utóbbi héten.
Ez a naplóírás vagy modernebbül mondva: blogolás nem teszik nekem. Máskor volt témám: történt valami, láttam valamit, elhangzott egy szó, ami beindította a fogaskerekeket és egy többé-kevésbé jó vagy rossz írás kerekedett belőle. Mert leültem és megírtam. Most viszont... téma van, azaz lenne, mert történni most is történik valami mindig, látok is ezt-azt, és szavak is folyamatosan elhangzanak, de mire leírhatnám, már teljesen aktualitásukat, érvényüket, netán érdekességüket vesztik, illetve jön újabb és újabb valami, ami szintén említésre méltó lenne.
És szépen, így oda jutottam, mint a dalban, amit a volt tanítónénim talát ki anno az egyik farsangi ünnepségre: ha egyiket javítom - ti. a jegyet - a másik haragszik, így hát a legjobb lesz, ha nem tanulok semmit. Azaz, ha erről sem írhatok, arról sem, akkor inkább nem írok semmiről. És ez nem tetszik nekem. Biztos most ez is csak egy "olyan" időszak, amilyen még sokszor volt, amikor egyszerűen le kellett rendeznem magamban bizonyos dolgokat, amit aztán követett mégis az ihlet, csak az a baj, hogy minden egyes ilyen időszak egy pindurnyit "elvesz belőlem". Mert mindig azzal jár, hogy valamiről le kell mondanom. Ha apróság is, de meg kell válnom tőle. Mint pl. először a naponkénti, majd a kétnaponkénti posztolástól, és stb.
Idő szempontjából most ismét rosszul állok, bár szerencse mégis, hogy ezen a héten - a szünidő miatt - csak pénteken kell mennem dolgozni. De továbbra is csomó határidő sürget. Amúgy, a lelkem a helyén van, és jó időszakot élek, élünk. Istvánnal is ritkábbak az összeszólalkozások, viták, mint úgy általában, és reggel is szívesen felkelek reggelit előkészíteni, néha meg szendvicset pakolni neki. :) Lehet összefüggésben van a pszichowellnessezésemmel, ami, mint neve is mutatja lelki jólétet jelent. Aki esetleg nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy a táplálkozással függ össze, azaz szétválasztásos étrend szerint eszem/eszünk. Bővebbet megtudhat róla ITT és ITT.
Szóval, ezzel a "rövid" bevezetővel csak azt akartam mondani, hogy ha nem is jövök napokig, ne izguljatok, azért itt vagyok, és csak az alkalmas pillanatot várom (mindenféle szempontból) mondanivalóm közlésére.
5 megjegyzés:
Ezt most nagyon értem, hasonló a cipőnk. Megint :)
De válaszolni nem tudok, nem tudom mi ez nálam is.
Remélem írhatom, hogy még.
Puszi,
Kata
Köszi, Kata. Reméljük. Még.
És örülök, hogy megszólaltál.:) Én is olvastam ám a nagy szerelmesdit!:)
Puszi
Hm,én is ugyanígy vagyok valahogy,mindig az alkalmas pillanatokat várom ,amikor írhatok boldogan...... :) Még vár rám visszasorolnivaló..
Nahat hogy miket lehet itt olvasni,nekem is van ugy hogy hagyom a blogolast vagyis ujabban de azert ha nem is teszem kozze nyomban a bejegyzesemet amkkor is leirom,es utana akovetkezo napit is es utana a tobbit es egyszer csak kozze is teszem.Nekem pl nagyon fontos ez a blogolas.puszika
Izabella, nekem arra nincs időm, hogy egyáltalán leírjam. Az a gond. Nem az, hoyg most megírom és később tehetem csak közzé. Nézd, pl. elkezdtem a karácsonyi ünnepélyeket megírni. A Krisztáén túl nem jutottam, a Boróé még nem került fel, pedig mindkét lányom egyforma.
Amíg otthon voltam, még csak-csak boldogultam valahogy, de amióta dolgozom is és azonkívül is ezerfelé ágazó tevékenységeim vannak, tényleg csoda, hogy még annyi bejegyzés is születik havonta, amennyi. :)
Hajni, várjunk együtt, jó? :)
Megjegyzés küldése