2011. január 2., vasárnap

A „csonka hét”

A karácsony és újév közötti hetet mifelénk csonka hétnek hívják. Hogy miért? Egyszerű. Mert az ünnep plusz a hétvége általában úgy szokta kihozni a napokat, hogy újévig csak pár nap, azaz egy megcsonkított hét marad. Nos, idén nem éppen így alakultak a napok, mert az ünnep pont hétvégére esett, de a rákövetkező hetet már reflexből is „csonka hétnek” hívtuk.

Igazából nyugis hét volt, bár korántsem unatkoztunk.

Kedden Istvánnak be kellett menni dolgozni; volt valami munka, amit sürgősen be kellett fejezniük. Mi, itthon csak lustálkodtunk, játszottunk az új játékokkal, majd dél körül felkerekedtünk és elszánkóztunk Anyuékhoz. Anyunak megfestettem a haját és indultunk is haza. Itthon már várt István; a délután további része is lustálkodással, szundikálással telt.

Szerdán nekem volt ügyintézős napom, be kellett mennem a városba is. Egyúttal vásároltam is néhány apróságot. István itthon volt a lányokkal és közben Balázskával próbált egy-két órát. A délután az előzőhöz hasonlított azzal a különbséggel, hogy én egy nagyot aludtam, miközben István a laptopjára „menekítette” minden adatát a számítógépről.

A csütörtök az én napom volt, akkor én játszottam menekülősdit: az összes fotót, kisfilmet, amit a családról, ételekről készítettem, átírtam dvd-re, hogy meglegyenek. A számítógépünket ugyanis eladtuk és helyette mindketten kaptunk egy-egy új játékszert: egy-egy laptopot. Történt ugyanis, hogy már kezdtünk szinte állandóan azon vitatkozni, hogy most ki üljön a géphez, kinek sürgősebb, fontosabb a munkája, és bár sikerült úgy kiegyezni, hogy mindkettőnknek jó legyen, jobbnak láttuk elkerülni a további vitatkozásokat.
Vajon, melyik kié? Kíváncsi vagyok, kitaláljátok, melyik az enyém? :)

Csütörtök este pedig tartottunk egy igazi „görbe”, nosztalgiázós estét. Vastagon felöltöztünk, a lányokat szánkóra ültettük és meg sem álltunk Zsoltékig. (Már előző napra hívtak, de akkorra már nem fért bele a programunkba.) Odaérkezve, Noémi és Zsolti „kezelésbe” vették a csajokat, játszottak velük az emeleten, mesét néztek, illetve fogalmam sincs mi mást csináltak, de mi nyugiban voltunk. István és Zsolt billiárdoztak, amíg Marika forralt bort készített és előkereste a kártyákat. Ezután pedig ugyanúgy zajlott minden, mint jópár évvel ezelőtt, amikor mi még csak ketten voltunk, illetve Kriszta még egészen picike volt, amikor csak átléptünk egymáshoz, töltöttünk valamit, és már ráztuk is a kártyákat: beszélgettünk, viccelődtünk, nagyokat nevettünk és néha nagyokat csaltunk. :)
Ilyen volt ez az este is. Hazafelé menet mondtuk is Istvánnal, hogy bizony, nem bánnánk, ha gyakrabban lennének ilyen estéink, de sajnos, az a kb. 2 km, amennyire elköltöztek innen, kicsit messzébb van, mint a bejáratunkkal szemben lévő ajtó!:(

A péntek délelőtt szintén turbó adatmentéssel és -átvitellel telt; mire végre elindultunk Fickóra, hogy elvigyük Tündiéknek a számítógépet – mert ők vették meg tőlünk – már majdnem 12 óra volt. Szánkóval jöttek elénk; Kriszta már alig várta, hogy felülhessen, Boró meg hisztizett, hogy az nem a mi szánkónk, másra nem ül fel, így aztán szépen kigyalogolt a hegyre. Persze, tisztességes nyafogás közepette. A havas táj, a nagy hó, az ismerős kanyarulatok sok szép emléket idéztek fel bennem: nagy szánkós borulásokat, nevetéseket...

A teljes család végigpuszilása, a kis Filip megdögönyözése, illetve Boróka levetkőztetése után kimentem Artúrhoz és Krisztához, akik Édesanyám felügyelete alatt már a hegyoldalban próbáltak szánkózni nagyon kevés sikerrel, mert a nagy hideg és hó ellenére, a föld nem volt megfagyva, a szánkó minduntalan megakadt-elsüllyedt egy-egy hangyabolyban. Végül megelégeltem a kínlódást és bementünk az útra: no, itt aztán lehetett suhanni, mint a szél, sőt, borulni is lehetett volna, ha kissé bizonytalanabbul vezettem volna. De úgy látszik, a reflexek még mindig jól működnek, s ha autót még nem is vezetek, de szánkóirányításban egészen jó vagyok. :D Kétszer siklottunk le; többször is mentünk volna, ha nem lett volna olyan keserves a visszafelé út: kifelé a hegyre.:)

Mire hazaérkeztünk, már kész volt az ebéd: finom savanykás csorba, húsgombóccal, krumplipüré, pirosra sült csirkecomb és bécsi szelet. Végül pezsgőztünk egyet - ha már amúgyis szilveszter napja volt - ki-ki a neki való pezsgővel (István gyerekpezsgőt ivott:D), majd sötétedés előtt hazaindultunk.

11 megjegyzés:

Andi&Tomi írta...

Szerintem a jobb oldali gép a Tiéd :)

sedith írta...

Andrea, még nem cáfolok vagy helyeselek, ok? :) Kíváncsi vagyok mások véleményére is.:)

Andi&Tomi írta...

ok. :)

Tittina írta...

En is jobboldalira szavazok :)
Es nagyon boldog uj evet kivanok Nektek - szeretettel!

iri írta...

Nem lattam ki mit irt s maris a jobbra gondoltam!

Ági írta...

Csonka hét! Ezt megtanultam!

Nem tudom melyik a te géped de azt elárulom, hogy nekem is egy hasonló kicsikét hozott Zoltán "jézuskája", amit már az útra is magammal vihetek. Szóval tudom mit érzel!

Azért vicces volt ahogy az ágyban egymás mellett ülve püföltük a klaviatúrát a két külön gépen....Azt hiszem még emailt is küldtünk egymásnak. Azért nem kell megijedni, ez csak az újdonság varázsa miatt volt így, nem csinálunk rendszert belőle, szoktunk még beszélgetni (is) :-)).

Puszillak,
Ági

Mónika írta...

Szerintem is a jobboldali a tiéd (nekem is pont ilyen van és imádom)
:D
Az erdélyi konyha kalendáriumért külön hálás vagyok, neked éppúgy mint Áginak!
:)
Boldog újévet kívánok nektek, remélem idén is találkozunk.

Szitya írta...

Edith!
Én nem tudnám megtippelni... Ha az egyik rózsaszín lenne vagy strasszos, vagy díszelegne egy nagy "E" rajta, akkor talán. De a lényeg és az öröm (számomra is) az, hogy van!!! Éppen idejében!!!! Ugyanis.... Szóval gyere hamar (egy max. két napon belül) "hozzám"!!! Gondolom, tudod, hogy miért!!!
Puszi,
Szilvi

VH írta...

Drága Edith

Na, tényleg egyik ámulatból a másikba estem,hogy két külön laptopotok van!!!És elárulom így a helyes hamár a mai világban mindenhová számítógép kell,vagyis ha az ember nem tud meglenni nélküle akkor muszáj:)))
Bevallom férfiasan,hogy mi ketten Zoltánnal szívesebben vagyunk a gép előtt mint a Tv előtt.Sőt ritkán nézzük tévét,mert amikor én olvasok egy könyvet vagy a gyerekeket rendezem este, addig Zoli olvasgat a számítógépen:) Sokszor vitázunk mi is,hogy melyik mikor üljön a gépe elé,de én altatom Bogit vagy etetem Zselykit addigra már olyan álmos vagyok,hogy fekszem le én is a gyerekekkel:P Szóval remélem ezt is meg tudjuk oldani,hogy tudjak minél többet írogatni.

Nos,én azt hiszem a jobb oldali laptopra tippelek,mert neked jár a nagy,mert többet fogod használni :P

sedith írta...

Ágnes, ilyet még nem csináltunk, de ami késik, nem múlik! Biztos vicces lesz!:)

Mónika, örülök az örömödnek.:) BÚÉK Nektek is!:)

Szilvi, már alig várom!!!:)

Hajni, mi mindketten dolgozunk a géppel, sokszor egész délután vagy délelőtt, vagy éjjel, ahogy "kívánja" a határidő. És sokszor ugyanabban az időben kell, hogy haladjunk mindketten. Ezért tényleg muszáj volt a "szétválás".

És akkor most már elárulom, hogy akik a jobb oldali gépet tippelték sajátomnak, igazuk volt. Istvánnak volt egy kósza ötlete, hogy cseréljük el, benne is voltam, de az övén pl. nincs külön szám-pad jobb oldalon, ami nekem nagyon hiányzott volna. És az övé túl szögletes az én ízlésemnek. :) Vicces volt: mindketten dicsértük a magunkét, végül elnevettük magunkat: dehát az a lényeg, hoyg mindenki a sajátját szeresse!!! És a táskáját is jobban szeretem az enyémnek.
Szóval, a jobb oldali Asus az enyém.:) Köszi a tippeket.:)

Sz. Zita írta...

Én is a jobboldalira tippeltem volna :)
Nagyon szépek, és tényleg jobb a külön gép, már nálunk is nagyon jó lenne. Drága volt? (Már ha megkérdezhetem...)