Sírás

Szombaton még csodaszép idő volt, csak délutánra romlott el. Vasárnap délig szintén viaskodtak az elemek és a Nap már-már úgy tetszett győztesen kerül ki a viadalból. Aztán mégsem.:(

Mire elindultunk Idecsre, meglehetősen hideg lett és esett az eső. Hétfőn is. Délután ismét próbálkozott egy kicsit a Napocska, de a felhők hamar lehurrogták és lezavarták a színről.

A Jóisten nagyon elkeseredhetett, mert hétfő este óta gyakorlatilag egyfolytában esik, esik, zuhog, szemerkél és megint esik a könnye. Talán elborzadt művén. Talán fáj neki, hogy ez lett mindabból, amit ő oly nagy szeretettel, gondossággal és hittel teremtett. Talán megbánta. Azt, hogy túl nagy hatalmat adott az embernek, hogy az visszaélt ezzel a hatalommal és végül kezelhetetlenné vált. Mert úgy tűnik, tényleg annyira elfajultak a dolgok, hogy a mindenre gondot viselő, a mindent igazgató Jóisten sem tud eligazodni a dolgok között és belefáradt a kormányzásba. Most már tényleg csak a HIT, a Benne való hit az, ami segíthet túljutni a káoszon. Mert nem ok nélkül történik semmi, mindennek úgy kell történnie, ahogyan meg is történik. Csak sokszor... bármennyire is hinnénk... felmerül bennünk: MIÉRT? Pogány kérdés, mindenesetre...

Az időjárás, szerencsére, egy olyan valami, amibe az Ember - közvetlenül - még nem tud beleszólni. Képzeljétek csak el, ha még ezt is befolyásolhatnánk!?